A zálogba tett város

Előszó

Részlet a könyvből:
Az ezerhatszázas esztendők vége felé nevezetes hivatal volt Bécsben az Új Szerzemények Bizottsága, avagy akkoriban közismert latin nevén: Neoacquistica Commissio. Egyemeletes sárga épületben tevékenykedett ez a bizottság, egy szűk és görbe utcában, nem messze a császári rezidenciától. Kapuján ki-bejártak a kérelmezők és a beidézettek. Az átellenben levő beszálló vendéglőben mindig lakott néhány Magyarországról érkezett nemesúr; kocsiszinjében sok mérföld sarát mosták a hintókról a kocsimosók. Az istállókban a legbüszkébb paripák mellett göthös gebék tanúskodtak arról, hogy a nevezetes hivatalt szegény hétszilvafás nemesek ugyanúgy látogatják, mint a nagyon gazdag földesurak. Csaknem minden ügyfél magyarországi volt. Az Új Szerzemények Bizottságában ugyanis a magyarországi földbirtokok ügyeit intézték; itt könyvelték el, milyen birtokokat koboztak el a megbízhatatlan és folyvást rebellióra kész uraktól, itt tartották nyilván, hogy az elmúlt két évtized folyamán miféle földeket vettek vissza a törököktől, itt döntötték el, hogy az arra érdemesnek tartott kérelmezők birtokadományokban részesüljenek-e. Azt is itt jegyezték fel titkos jegyzékekre, hogy Magyarországon kik tartanak kapcsolatot a bujdosó kurucokkal, kik vallanak felforgató eszméket és kik imádkoznak valamelyik protestáns hitfelekezet templomában. A protestáns vallások szabadságát ugyan több törvény is kimondotta, de minden protestáns és különösképpen a kálvinista, gyanús volt a bécsi hivatalok előtt. Úgy vélték, hogy az ilyen nem tiszteli kellőképpen az isten kegyelméből uralkodó császárt, aki a törököktől végre nagyrészben megtisztított Magyarországon, mint Szent István és Hunyadi Mátyás utóda, igyekezett minél több adót behajtani, katonát állíttatni és főleg gabonát és vágómarhát olcsón felhajtatni a bécsi és egyéb ausztriai vásárokra. Vissza