Üzemfenntartás II.

Előszó

Vállalataink tulnyomó részében káros ellentmondás tapasztalható az alaptermelés és a segédüzemi termelés /ezen belül az üzemfenntartás/ szervezései, technológiai stb. szinvonala között. A népgazdaság tervszerü fejlesztése a gazdaság fejlettségének jelenlegi fokán megkivánja a tervszerü irányitás uj eszközeit. A gazdasági mechanizmus reformjának célja - többek között -az, hogy az eddiginél jobban valósitsa meg, hatékonyabban mozditsa elő a népgazdaság erőforrásainak kihasználását, a szükségletek minél tökéletesebb kielégitése céljából. A vállalati szervezőmunka szempontjából a technikai haladás egyre fokozódó üteme mind bonyolultabb feladatok megoldását követeli meg a vállalt gazdasági vezetésétől. A vállalati szervezőmunka során a modern üzemszervezés a matematikai módszerek alkalmazásával siet a gazdasági vezetők segitségére és igy válthat a tudományos kutatómunka termelőerővé népgazdaságunkban.
Az ipari üzemfenntartási munkában sem elegendő ma már csupán a tapasztalat, a józan itélőképesség és a jó érzék a bonyolultabb vezetési feladatok megoldásához. A helyes megoldást a döntések meghozatalához a matematika tudományának segitségével kellene megválasztani. Célszerübb felállitott matematikai modelleken megfigyelni a helyesnek vélt javaslatokat és megoldásokat, valamint azok következményeit, mind magán a valóságos termelésen. Nem biztos, hogy gazdaságos az, ha teljesen a tapasztalatra és az itélőképességre bizzuk magunkat. Igen gyakran előfordul, hogy a vállaltvezetésnek egymással ellentétes irányu tényezők között kell választania. Sőt, ezek a tényezők tullépnek az üzemek szükebb területén. Helyes volna, ha a főmechanikus ösztönös megfigyeléseit tényszerű, ill. tényleges adatokkal támasztaná alá, és ennek alapján döntene vagy döntetne. Vissza