Előszó
Ket lókupecz M-n már az egész környék lótarto gazdáit, urait lefőzte egy vagy más uton, kerülte őket mindenki, csak ketten nem ismerték még egymás nemes tehetségeit, végre egymásra szorultak. Egy...
Tovább
Előszó
Ket lókupecz M-n már az egész környék lótarto gazdáit, urait lefőzte egy vagy más uton, kerülte őket mindenki, csak ketten nem ismerték még egymás nemes tehetségeit, végre egymásra szorultak. Egy baromvásár alkalmával szokás szerint mindkettő kiállít egy elnyomorodott, mindenünnen kimustrált lovat; a kisebbik belebotlik egy nagy ágas, azonban jó termetű kancába, mely a másik kupec lovai közt állott, alkudozni kezd rá, körül-körülnézi, fogait vizsgálja nem vén-e a jószág, nézi a lábait, - nem hólyagos, nem kaptás, nem rokkant se elejére, se hátuljára, töri az árát, utoljára megalkuszik 260 pfrtban, s miután azt szép baares geldben le is fizette, kérdezi:
- Lórenc bácsi! már mindegy, benne vagyok! khifizettem a phénzt, mondja meg khérem, mi a baja annak a lónak?
Lőrinc gazda az utolsó bankjegyet is szépen tárcájába illesztvén, belső mellényzsebébe tette, azután utánozhatlan sátán képpel amahoz fordulva szól:
- Bizony Iczig, lelkemre mondom, semmi baja sincs más, mint az a tulajdonsága, hogy ha a parton fölfelé megy, tolni, ha völgybe megy tartani, egyenes uton pedig vezetni kell.
Vissza