Váratlanul I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Ballingoole város mindig bámulatot kelt az idegenekben, oly kevéssé illik reá a "város" elnevezés. Jóindulatu turisták, kik nagyon szeretetreméltónak akarnak mutatkozni, azt mondják, hogy jelenleg, egy szép ó-angol falura emlékezteti őket. Hajdani szép napokban aligha tartották volna hizelgőnek a jó ballingooleiak ezt a nyilatkozatot, mert a város még ötven éve, dél Irország legelőkelőbb és legzárkózottabb társaságának fészke volt.
Akkor a széles, hepe-hupás utcák mindkét oldalán szép, előkelő uriházak emelkedtek. Gyönyörüen ápolt, gyümölcseikről és rózsáikról hires kertek huzódtak az urasági lakok ajtaitól a lassan folydogáló barnás vizü csatornáig, melyen valaha vitorláshajók és fürge, vidám kirándulókkal megrakott csónakok siklottak tova, mig most csupán lomha teherszállitó hajók hordják rajta tőzeg és trágyarakományaikat. A régi jó időkben nyugalmazott tengerész és katonatisztek, vagyonos özvegyek és előkelő születésű vén kisasszonyok laktak itt, sőt egy baronet s egy vicomte fivére is.
Ballingooleben hajdan rendkivül kellemes társasélet folyt. Whistpartik, melyek pompás punccsal végződtek, fényes lakomák, eperünnepélyek és vadászreggelik váltakoztak. Egyszóval, a városaik nagyban játszották az előkelőt s lenézték falusi szomszédaikat, mig most - igy változnak az idők - a falusiak nézik le a városaiakat." Vissza