Elmélkedések

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Az alábbi könyv tizenhét újságcikk szintézise, mely a Bihari Napló nagyváradi napilap hasábjain látott napvilágot. „Mi végre vagyunk ezen a világon?" Elgondolkodva azon, hogyan tudunk egyáltalán megélni úgy, hogy korgó gyomrunk ne feledtessen el mindent, ami szellemi, próbálok megbízható válaszokat keresni.
„Hogy valahol otthon legyünk benne..." - feleli Tamási Áron. De ez a frappáns válasz csupán a kezdet. Mert hitünk szerint valamennyien tudjuk: számunkra létezik egy másik otthon, ahonnan senki sem űzhet el, nem lakoltathat ki, bármely valós vagy vélt Igazság nevében. Egyetlen feltétele annak, hogy ezt az otthont örökké megtartsuk az, hogy magunktól sose mondjunk le róla, még akkor sem, ha úgy tűnik, találtunk egy „jobbat". Ha viszont nem találtunk, akkor harcoljunk érte! (Hisszük ezt vagy tudjuk? Esetleg hisszük is és tudjuk is! Nincs ellentmondás a kettő között? Szerintem nincs. De erről majd egy kicsit később...)
Olvassuk el addig is a Prédikátor bölcs tanácsait, aki bár sokat próbált, azt az egy hazát, ahol a lelke is otthonra talált, soha nem veszítette szem elől: „Halljátok meg fiaim atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására (...) Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet, (...) és minden keresményedből szerezz értelmet"
(Példabeszédek 4,1-7)
2001. december 26. Andrew Augustine Aszyg (András Szabolcs Gyüre) Vissza