"Uram nyisd meg ajkaimat"

Előszó

Szivesen teszek eleget Eisenberger tanitó úr kérésének, szivesen és örömmel írok előszót munkájához. Munkája eredményének nemcsak mint orvos, de mint ember is, meleg elismeréssel adózom.
Műve szerény töredéke csupán annak a munkának, mit 2 év alatt emberfeletti akarással és tudással végzett.
Én tudom, én láttam, mit tett.
A könyvben - adott esetként - tárgyalt gyermek, midőn kezelésembe került, - teljesen imbecillis - béna - idegmunkára képtelen volt. 5 évi kezelés után - midőn a szerzőnek átadtam beszédképtelen - nehézhallásu - fogalomzavarban szenvedő volt. Magam sem hittem, hogy "beszélni fog". Felépülésében talán csak a szerző hitt egyedül.
Most két év után, mint orvos és ember, csodálkozva és a legnagyobbfokú elismeréssel állok szemben az eredménnyel. A mű beszélni fog helyettem. Csak annyit kivánok a szerzőnek, - érje el célját: - könyvében tárgyalt - új - egyéni nevelési módszerrel vezetendő intézet felállítását.
Példa arra, mit tett még nem volt. Éjt nappallá téve dolgozott állástalansága éveiben.
Tanított és nevelt, könyvet írt és tanult. Őszinte, - további sikerre buzdító elismeréssel bocsátom útjára könyvét, mely új utat nyit a gyógypedagógiában!
Kivánom, figyeljenek fel a fiatal tanitónemzedék e kiváló, - nagytudásu tagjára.
Segitett, mert tudta, hogy segíteni "akarni" kell. Indokoltnak látom a szerző előszavában irottakat: "a szeretet és akarat megnyithajta a zárt ajkakat is". Vissza