Falvak, tanyák, puszták népi építészete

Előszó

Márton László (Mindszent, 1928 - Békés, 2003) gyermekkorától fogva Békésen élt, békésinek vallotta magát. A fényképész mesterséget tanulta ki, noha legszívesebben néprajzos lett volna. Az amatőr néprajzi gyűjtőpályázatokra írt dolgozataiért Sebestyén Gyula emlékplakettel jutalmazták A Dankó Imre szerkesztésében 1983-ban megjelent Békés néprajza kötet egyik szerzője lett a békési állattartás és földművelés példamutatóan részletes leírásával. Szakavatott, néprajzilag rendkívül érzékeny fényképfelvételei pedig más fejezeteket is illusztrálnak ebben a műben Az utóbbi években a Békési Téka sorozatban több írása napvilágot látott. Márton Lászlónak 75. születésnapja alkalmából posztumusz Békés városért kitüntetést adományoztak.
Márton László fotói, melyek közül jó néhányat kiállításokon is szívébe zárhatott a közönség, főként a népi építészet, a gazdálkodás, és a temetők vonatkozásában örökítettek meg pusztulófélben lévő értékeket megmentve és tovább adva az utókornak. A Békés Városi Jantyik Mátyás Múzeum fotótára jelenleg több mint ezer Márton László által készített felvételt őriz, melyek közül a most megjelenő albumba azt a száz darabot választottuk ki, melyek leginkább reprezentálják a dél-alföldi hajdani mezővárosok falusias településrészeinek, valamint a vidékünkre oly annyira jellemző tanyavilágnak, pusztáknak, legelőknek az építészetét. A felvételek az 1960-80-as években készültek, és tizenhat település különféle építészeti emlékeit mutatják be oly módon, hogy az 1800-as évek utolsó harmadától nyomon követhetjük, ha csak jelzésszerűen is, a lakóházak, a gyakran státuszszimbólumnak számító kerítések, kapuk, gazdasági épületek jellemző változásait, valamint az anyagukat, technikájukat tekintve ősi, akár több ezer éves vonásokat őrző pásztorépítményekkel is megismerkedhetünk. Örömmel és némi fájdalommal bocsátjuk útjára Márton László fotóalbumát. Örömmel, hiszen bízunk benne, hogy mind a szakemberek, mind a múltuk iránt érdeklődő olvasók számára maradandó és tanulságos élményt jelent megtekintése, és sokakat sarkall hagyományaink megóvására. Szomorúságunk oka az, hogy a szerző, akinek nehéz sors és nemritkán mellőzés jutott, már nem érhette meg a megjelenését, viszont jó tudni: leghőbb vágya, mi szerint „Mindig alkotni, újrateremteni szerettem volna, maradandót hagyni magam után."- valóra vált. Vissza