Életem - Útjaim

Előszó

Részlet a könyvből:

"Kázmér már gyerekkorában is nagyon szeretett utazgatni. Alig volt tizenegynéhány éves, amikor hírül adták, hogy a közeli faluban, a németek olajkút fúrása alkalmával feltört az olaj és nem tudták elfojtani csak berobbantással, de addig is rengeteg olaj folyt szét az előre megásott árkokban, és nagy földterületet öntött el, legalább 50-100 holdat. Ezeken a földeken legalább nyolc - tíz centiméter vastagságban állt az olaj. Ez az olaj bekocsonyásodott, a környező falvak lakói kanna számra hordták haza és ott a szekerek tengelyeit kenték vele, azaz kocsikenőcsként használták. Volt is felháborodás a falusi üzletekben, ahonnan egy ideig nem vásároltak kocsikenőcsöt.
Kázmér fogta a kerékpárját és arra, egy használaton kívüli, ócska vizes kannát kötözött, majd elindult olaj szerző útjára. Hajói emlékszik, a falut Kaszapernek hívták. Ez az eset a- harmincas években történt. Amikor odaért a kerékpárjával, akkor látta azt a tömeget, akik szintén olajért kerekeztek ide a szomszédos falukból. Senki nem tiltotta az olaj elhordását, örültek, hogy mihamarább eltűnik a földekről a nem kívánt, oda zúdult olaj.
Kázmér fogta a kannát és telerakta a kocsonyásodó olajszármazékkal, amit a saját markával szedett föl és rakta a kannába. Amikor az tele lett, visszaindult a falujába, ahol nem tudták mire vélni, hogy hol lehet? Nem szólt senkinek, csak a szüleit akarta megörvendeztetni a hazavitt kocsikenőccsel. Úgy nézett, ki mint aki olajban hempergett volna. A lába térdig olajos volt na és a keze is, amivel a kannát rakosgatta tele olajjal. Közben a kerékpár hajtásában is kiizzadt, és a homlokát törölgetve az izzadtságtól, az arca is tiszta olaj volt. Nem beszélve arról, hogy út közbeni félre dolgát intézve olajos kézzel, a ruhája is teljesen olajos lett. Odahaza az örömből üröm lett. Az édesanyja nagyon megdorgálta amiért nem szólt, hogy hova megy és keresték, nem történt e valahol, valami baja?" Vissza