Előszó
Szépanyáink titkaiból
Tulajdonképpen szépapáinkat is említhettem volna, hisz a titkoknak, mióta világ a világ, valamilyen formában ők, a férfiak is részesei, az a csinos kis könyvecske azonban,...
Tovább
Előszó
Szépanyáink titkaiból
Tulajdonképpen szépapáinkat is említhettem volna, hisz a titkoknak, mióta világ a világ, valamilyen formában ők, a férfiak is részesei, az a csinos kis könyvecske azonban, amelyhez a kiadó felkérésére egy néhány gondolatnyi bevezetőt, afféle eligazítót írok, mégis elsősorban a nőknek, a szebbik nem képviselőinek szól. Bizonyíték, hogy amikor a könyv szerzője egyik-másik titkos nyelvről összefoglalót ad, szinte csak a nőkről vesz tudomást. Hogy, mondjuk, a legyezőnyelvről szólva így tesz, azt még természetesnek tartjuk, hiszen a legyező már eleve csak a hölgyek kezébe illik, azazhogy illett, de hogy még a különféle titkos írásokat is csupán a nők figyelmébe ajánlja ("A titkos írásmódok igen alkalmasak arra, hogy jó barátnők között tolmácsul szolgáljon..."), az világosan mutatja, hogy a kiadó teljes egészében "a hölgyvilágnak" szánja ezt a kis csecsebecsét, ezt a színes, olvasmányos, s nem is minden tanulság nélkül való kötetkét.
Tehát ugyanazon az úton jár, mint még egy századdal korábban Kármán József, aki szintén elsősorban a nőknek szánta irodalmi folyóiratát, az Urániát, vagy ugyanazon az úton, mint a múlt század közepén Nagy Ignác, aki nem divatlapot, hanem irodalmi napilapot hozott létre Hölgyfutár címmel, s még Arany Jánost, Tompa Mihályt, Vajda Jánost is megnyerte hozzá munkatársul. Egyébként ha e könyv tisztelt olvasói közül - nemétől függetlenül! - mégis akadna valaki, aki kétségbe vonja, hogy e kis munkát eredetileg nőknek szánták, annak figyelmét felhívom arra, hogy e könyvecske egyik-másik múlt századi kiadásának borítóján ez a cím díszeleg: Hölgyek titkára.
Vissza