Előszó
Az utódoknak mindig szent kötelességük, hogy megírják koruk Szent Atyáinak magasztos cselekedeteit és jóravaló küzdelmét, amit véghezvittek, hogy megközelítsek az Istent. Természetesen, azzal, hogy...
Tovább
Előszó
Az utódoknak mindig szent kötelességük, hogy megírják koruk Szent Atyáinak magasztos cselekedeteit és jóravaló küzdelmét, amit véghezvittek, hogy megközelítsek az Istent. Természetesen, azzal, hogy Szentjeinkről írunk, a mi hasznunkra is válik, mivel ily módon emlékezünk rájuk és próbáljuk őket utánozni, és ekkor a Szentek még inkább meghatódnak és segítenek rajtunk, hogy mi is a közelükbe érjünk.
Ha tehát az igaz lelkek (Szent Atyáink) erényeiről beszélnünk és írnunk kell, mennyivel inkább nem hallgathatunk az igaz lelkű, de nagyon igaztalanul megítélt Szent Atyáinkról, akiket gyötörtünk üldözésekkel és száműzetésekkel, mi, a gyengeséggel, irigységgel, rosszindulattal telt szerencséden emberek!...
Az igazságtalanok, ha megbánásuk őszinte, maguk is megmenekülnek. Akikkel pedig az igazságtalanság történt, nem csak megmentetnek, de még kárpótoltainak is, és legszeretettebb gyermekei az Istennek! "Az Úr szereti az igazakat." (Zsoltárok 145.8.) A Szent Írás is az igazak lelkét magasztalja. "Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése." (Jakab 5.16.)
Az igazságtalanságban részesített Egyházatyáink között van tehát a Fölöttébb-tisztelt Georgisz Atya, a Hádzi-Georgisz, aki egy korunkbeli Szent, de mondhatjuk, hogy nagy Szent a mi időnkben.
Vissza