Ötvenéves az ózdi gimnázium 1945-1995

Előszó

Az ember ragaszkodását egy helyhez nem az idővel mérik.
Vannak életünkben olyan színterek, ahol hosszú időt töltöttünk, és az események úgy átrohantak rajtunk, hogy semmi maradandó emléket nem hagytak maguk után. Ezzel szemben kétségtelenül van olyan hely, ahol viszonylag rövid idő alatt életre szóló indítást nyertünk, amely emberi létünk kiteljesedésének átfogó keretévé vált.
Ilyen csodálatos, egész életünket igézet alatt tartó élmény volt sokunk számára az ózdi József Attila Gimnázium, amely most ünnepli fennállásának 50. évfordulóját.
"Tisztelni az érdemet: kötelesség, s ezt a tiszteletet kimutatni jólesik a szívnek"-figyelmeztet Kölcsey.
A mi ünnepségünk azonban valamivel több puszta megemlékezésnél. Míg az eddigi pedagógiai irányzatok és iskolák általánosságban követték a történelem menetét, a mi iskolánk nem egy területen elébe vágott a pedagógiai fejlődésnek. Továbbá: míg a demokratikus mozgalmak, irányzatok eleddig felülről igyekeztek áttörni az antidemokratikus irányzatokat, addig a második világháború alatt és után alulról, a demokratikus tömegek mozgósításával indult meg ez a folyamat.
Ezek a körülmények vezettek azokra a próbálkozásokra, amelyek végül is a középiskolai rendszerű oktatás újjászerveződésére vezettek Ózdon. Az eszme nem volt új Ózd demokratikus erői előtt. A meglepetést nem ezeknek a reformeszméknek és intézményeknek további funkcionálása okozta, mint inkább merőben új szellemű, új intézmények megjelenése.
Az újítás szelleme először a közép- és kispolgári tömegeket ragadta magával. Nekik adott hangot Rubovszky apátplébános, aki 1942-ben megszavaztatta a római katolikus polgári leányiskola felállítását. Ezzel megszületett Ózd első középfokú iskolája, amely alapja lett az érettségit adó középiskoláknak, és amely Ózdot fokozatosan egy kultúrrégió központjává tette.
Tisztelettel emlékszünk azokra az "alapító atyákra", akik nehéz küzdelemben elhárították az akadályokat a sikerhez vezető útról.
A szervezés Rubovszky Ferenc érdeme, akinek pedagógiai segítőtársa volt e sorok írója, az akkor frissen végzett helybeli gimnáziumi tanár.
A politikai felvételek megteremtésében oroszlánrésze volt Kuzmann Györgynek, a Nemzeti Bizottságok titkárának. Az iskolai irányítását 1945. október 27-től Peja Győző igazgató vette át. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság Vezérigazgatósága, nemkülönben Ózd nagyközség és szülői társadalma is méltó részt vállalt az iskolaalapításban. Példamutó volt az ózdi kohász és bányász dolgozók lelkesedése, akik a gyermekeik számára létesítendő középiskola érdekében fizikai, anyagi és pénzügyi áldozatot is vállaltak.
Az ózdi gimnázium megalakulása szárnyakat adott az iskolán kívüli közművelődésnek is. Az egész kultúrprogram alapja a Petőfitől és Aranytól kezdve képviselt irányzat volt. A színjátszócsoportok Csehovig, Shakespeare-ig, sőt Lope de Vegáig nyúltak vissza. Ez utóbbinak Gyilkos falu című drámája hazai ősbemutató volt. Az iskola névadójáról, József Attiláról Ózdon rendezett országos középiskolai szavalóversenyekkel, irodalmi színpadi előadásokkal emlékezett meg az iskola. A 25 éves évfordulón pedig az előcsarnokban felállították a költő mellszobrát. A kultúrmunkából hamarább a rádiószereplésekre is vállalkozó énekkar szerzett országos elismerését. Lehetne hosszasan sorolni a közművelődés és a sport legkülönbözőbb területein elért eredményeket, amelyek az ifjúság öntevékeny szerepeléseihez fűződnek, de fölösleges. Mindezt megtalálja az olvasó az 50 éves emlékkönyv egyes fejezeteiben, amelyek nemcsak a gimnázium, hanem Ózd sikerét is jelentik. Vissza