Kürtöskönyv

Előszó

Igazából nem érzem, hogy bocsánatot kéne kérnem, de mivel szokás az ehhez hasonló grandiózus vállalkozások után - illetve előtt -, udvarias köröket létrehozni, így aztán én sem akarnék UFO-nak látszani - arra Tallér kolléga specializálódott a közös emlékezet szerint -, így én is alkotok egyet.
Először szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki szellemi-, fizikai erejét adta ebbe az opusba. Ha lenn rá mód, elénekelném, hogy mennyien segítettek abban, hogy végre legyen egy emlékkönyvünk. Amit jó lapozgatni. És ami az emlékezés csermelyét hömpölygő folyammá változtathatja át. - Azért a "zúgva-bőgve, törve törte át a gátot" remélem elmarad. - Köszönöm.
Ez egy Kürtöskönyv, azaz kissé szabálytalan. és biztosan lehetett volna másként, jobban, de a miénk! Szeretettel készítettük. És nincs benne minden. Mondhatni maradt pár üres lap. A végén meg is találhatod kedves Olvasó és belejegyezheted, amire te emlékszel. A következőbe így akár már be is kerülhet! Mert szeretnénk, ha ez nem egy egyszeri fellángolás lenne. És tiszta égés, de ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amit nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Lezártuk. Csakúgy, mint három korszakunkat, a (H)őskort, az ókort, és a középkort. És belefogtunk az újkorba. Régi-új vizeken járunk. Egy csónakban. Az irányt is tudjuk. Kaptunk evezőt is bérbe. Így aztán húzzuk, hogy haladhassunk. Vissza