Emlékezések

Előszó

Mikor 1944-ben Claudel a francia rádióban megemlékezett az akkor elhunyt Giraudoux-ról, egy szemfüles rádióriporter a beszéd elhangzása után nem kapcsolta ki a mikrofont és különféle kérdéseket intézett Claudelhez irodalomról, háboruról. Franciaország jelenéről és jövőjéről. Claudel halála után kb. tíz esztendővel elővette, soktizezres példányban kiadta könyvalakban és hanglemezen. Mondanunk sem kell, hogy óriási sikere volt.
A technika fejlődése mindig ujabb módszerekkel segíti az irodalomtudományt is. A magnetofon nemcsak azért felbecsülhetetlen találmány, mert megőrzi az író hangját, hanem azért is, mert olyan vallomásokat kényszeríthet ki belőle, amelyeket soha sem írt volna le, felszínre hozhat ás megőrizhet emlékeket, melyek egyébként a semmibe foszlottak volna. Arról kár ábrándozni mi lett volna, ha egy riporter 1849-ben leutazik Mezőberénybe és magnetofon interjut készít Petőfi Sándorral, mert ez utópia. Ám azt már a technikai lehetőségek megengedték volna, hogy Ady Endre kántáló rekedt hangját ma is hallhassuk egy lemezjátszóról. De nemcsak Ady hangja mult el megörökítetlenül, hanem a 25 évvel tovább élt Kosztolányi Dezsőé, Juhász Gyuláé, Karinthy Frigyesé is feledésbe merültek jelentős kortársaik autentikus emlékezései. Az egyetlen alkalommal pedig, mikor József Attila a rádióban szerepelhetett volna, az otromba sors viharszünetet rendelt. Vissza