Az Esszénus Béke Evangélium felfedezése

Előszó

Mi az a csodálatos delej, amely oly sok ifjú szellemet vonz, akik belefásultak a hagományos egyházak ortodox gyakorlatába? Mi teszi a Krisztustól elpártolókat az élő Esszénus Jézus követőivé? A válasz taán olyas valamiben keresendő, amelyet ezen a nyáron egyk hallgatóm mondott nekem, British Columbiában lévő oktató központunkban, ahol nemrégiben fejeztem be az Esszénus Béke Evangélum második és harmadik kötetének fordítását.
Ragyogó szemekkel mondta: "Senki nem ismerhette keserves magányomat, amikor meg kell válnom az Egyháztól. Logikus értelmem már nem volt képes tovább elfogadni az üres rituálékat és "tündérmeséket". Amikor elfordultam Krisztustól, magamévá tettem Nietzsche filozófiáját, és elvakult ateista lett belőlem. Ez azonban csk egy cslóka önámítás volt, mert szívem végtelenül vágyódott azután, hogy önmagamnál valami hatamasabbhoz kkötődjek, de a ráció egydül képtelen volt kitölteni a lelkemben tátongó űrt, - Isten helyét. Azután elolvatam Az Esszénus Béke Evangéliumot. Az igazság arany fénye sugárzott minden lapjáról. Tudtam, hogy ez az igazi Jézus, mert amit Ő tanít, az táplálék a lelkemnek és szellememnek egyaránt. A logika és a szeretet csodálatos módon egyesül benne és éreztem, hogy hazataláltam."
Arcát nézve, amelyről sugárzott a szeretet és a lelkesedés önkéntelenül eszembe jutottak fiatalságom kedvenc költőjének, Adynak sorai:
"...Szent az én testem,
Mert Örök Rend folyói mossák,
Csodálatos, csodálatossát!"
Nem kisebb csodát várok ettől a könyvtől, minthogy az olvasó is beléphessen az Örök Folyamba és megkeresztelkedjék az esszénus kinyilatkoztatások ősi igazságában. Vissza