Balaton-füred

Előszó

Hihetetlenül hangzik. Ezért nem is tette még szóvá senki a magyar irodalomban. Az öregedö Eötvös Károlyt, az anekdotázás utólérhetetlen mesterét, a rögtönzéseiről híres, varázslatos szavú országgyűlési szónokot, a napilapok ragyogó tollú közíróját, a tiszaeszlári perben világhírűvé lett védőügyvédet, a Balaton-imádat avatta a magyar széppróza halhatatlanjává. Jókai, Mikszáth és Herczeg Ferenc fiatalon robajlottak be a magyar elbeszélő irodalomba. Eötvös Károly már 57 éves volt, midőn 1899-ben az »Egyetértés« napilap tárcarovata az »Utazás a Balaton körül« című háromkötetessé dagadt első nagyszabású művének sorozatos közlését megkezdte.
Élő tanúja vagyok annak az ezerarcú meglepődésnek és elragadtatásnak, amellyel a kaszinók, vendéglők, kávéházak, dohánytőzsdék példányait elkapkodták. Hallgattam irodalombarátok, írók, hírlapírók, történészek, etnográfusok, nyelvészek, mindenféle könyvtár- és múzeumlátogatók dícsérő, csodálkozó kijelentéseit. A magasabb szintű irodalmi körök hivatásos tollforgatói az ilyen gyorsan és nagyméretekben hódító jelenségnek titkát keresték és ha meg sem találták, okoskodásukból sok igazság is bontakozott elő. Velem történt meg, hogy az éleselméjű Alexander Bernát, Beöthy Zsolt csütörtöki vacsoráinak egyikén (a régi »István főherceg-szálló« külön helyiségében) valamely állításomra megjegyezte: »Ugyan, hallgassatok! Nektek azért tetszik, mert Eötvös Károly a túl a dunaiaknak - hazabeszél.« Vissza