Vezérfonal a gimn. VI. osztály első félévének magyar irodalom történeti anyagából

Előszó

Részlet a könyvből:

"Vörösmarty költői pályájának még romantikus első korszaka a "Zalán futása" megjelenésével és a "Csongor és Tündé"-vel zárul le. Ez utóbbi már nem nevezhető romantikus alkotásnak, mégis szorosan ehhez a korszakhoz tartozik. Azt mondhatjuk, hogy benne a költő eddigi törekvéseit összefoglalja és ítéletet mond róluk: a romantikát a romantikus problémafelvetést reális megoldásán keresztül realizálja. Költészete tehát ebben a kimagaslóan nagy művében csap át a romantikából a realizmusba.
Vörösmarty fiatalkori romantikus költészetében az epika a jelentős és jellemző műfaj. Egymásután írja eposzait, de ezek közül csak a "Tündérvölgy"-nek és a "Délsziget-nek vannak olyan jelentős, új tartalmi mozzanatai, amelyekkel a már a "Zalán futásá"-ban kirajzolódó, de még nem mindenben teljes romantikus világkép kiegészíthető. Az elszegényedett hivatalnok-köznemesi osztályhelyzetű Vörösmarty kora feudális, gyengén polgárosodó társadalmának válságait nemcsak szemléletén keresztül látja, de egész élet és érzésvilágában mélységesen átszenvedi. Társadalmi helyzetéből fakadó és ki nem elégíthető polgári igényei szükségszerűen összeütközésbe kerülnek a feudális társadalom világával. Ezért a boldogság, emberi igényei kielégítésének egyetlen lehetősége a romantika, a valóságtól való elszakadás lesz. Ez nála még élesebbé és teljesebbé válik, mint kortársainál." Vissza