Keresztyéni tanítások és imádságok

Fülszöveg

Két különösen nemes célja van életünknek. Egyik, hogy Isten dicsőíttessék általunk, a másik, hogy embertársainkon használjunk. Mit ér ez az élet, ha nem ezeknek a céloknak a szolgálatára fordítjuk? Néhány esztendő, egynéhány jó és gonosz nap után elmúlik, mintha soha nem lett volna. Micsoda haszna van akkor az embernek minden ő munkájából, mellyel munkálkodik a nap alatt? (Préd 1:3) Ha kincset gyűjt, ha becsületet szerez, ha boldogságra, gyönyörűségre szert tesz: mit ér, mikor az élet maholnap semmivé lesz? Bizony csak az ér valamit életünkben, amit Isten dicsőítésére, embertársaink hasznára és azzal együtt üdvösségünk munkálására fordítunk, a többi mind hiábavalóság. Hiába él, aki nem ezekre fordítja életét. Sőt ha az a Similis nevű előkelő ember, Hadrianus császár alatt nem tartotta életnek azt az időt, melyet tisztségekben eltöltött, hanem csak azt tartotta életnek, melyet halála előtt hét esztendő alatt csendes magányban töltött el, ilyen feliratot tétetvén koporsójára: "Similis hic jacet, cuius aetas quidem multorum annorum fuit: septem tamen duntaxat annis vixit" - azaz: "itt fekszik Similis, akinek élete sok esztendőre terjedt, de aki mégis csak hét esztendeig élt", - sokkal inkább mondhatjuk azt, hogy akármennyire terjedjen életünk, csak annyit éltünk, amennyit abból Isten dicsőítésére és embertársaink hasznára fordítottunk, ezen kívül való időnk nem érdemli meg, hogy életnek tartsuk. Vissza