Pajzstetvek

Előszó

A pajzstetveket könnyen elkülöníthetjük a többi Homopterától a visszafejlődött lábfej alapján, amely 1, ritkán 2 ízű, és egyetlen karomban végződik (7. ábra: b). A hímeknek nincs szájszervük, és szinte kivétel nélkül kétszárnyúak. A szárnyak ritkán elcsökevényesedtek. A nőstények mindig szárnyatlanok, és gyakran lábuk is visszafejlődött. A fej a tori szelvényekkel a nőstények testén egyetlen fejtorrá forrt össze, s a fejtor is összenőtt a potrohhal (2. ábra). A nőstény teste rendszerint viaszváladékkal borított. Ez lehet lemezszerű (pl. Ortheziidae, 1. ábra), porszerű (pl. Pseudococcidae, 9. ábra), kagylószerű (pl. Diaspididae, 76. ábra) vagy csupasz (pl. Coccidae, 58. ábra és Kermesidae, 34. ábra), amikor a nőstény háta erősen szklerotizált.
Mivel csak néhány tanulmány foglalkozik a lárvák és a hímek leírásával, határozókulcsainkat és leírásainkat szinte kivétel nélkül az ivarérett nőstényekre alapoztuk. Az itt megadott rövid alaktani áttekintés is ezekre vonatkozik. Részletesebb alaktani leírásokat az egyes családok jellemzésénél adunk. A méretek mindig a preparált példányokra, míg a test színe az élő nőstényekre vonatkozik. Számszerű adatainkban a szélsőségeket adjuk meg, pl. a test méreteiben, a circumgenitalis mirigyképletekben stb. A test, tojászsák és pajzs méreteit mm-ben fejeztük ki, a többi alaktani részletek méreteit mikron-ban adjuk.
A nőstény alakja változó, rendszerint tojásdad, megnyúlt vagy kerekded. Hátuk többnyire domború, hasuk lapos, homorú, ritkán domború. A fűfélék szárán, a levélhüvely alatt élők rendszerint erősen lapos testűek, pl. az Aclerda-fajok és a Chaetococcus phragmitis (Marchal) (14. ábra). A tölgyön levő Kermes-fajok gubacsszerűen gömb alakúak, míg a fenyőn élő Physokermes-fajok szív, vese vagy rügy alakúak. A test nagysága 0,5 és 35 mm között változhat, de a hazai fajok többségének hossza 1-5 mm között van. Kültakarójuk változó keménységű, és különböző mértékben szklerotizált. A csápízek száma 0-16 között váltakozhat. Egyes családokban (pl. Asterolecaniidae, Cryptococcidae és Diaspididae) ezek visszafejlődtek, és legfeljebb egy kis szelvényezetlen bütyök látható (67. ábra: a). A Pseudococcidae, Eriococcidae fajok csápja több ízű, a Margarodidae család fajain pedig számuk 16-ig is terjedhet. A szemek többnyire két kis, kerek, pigmentes folt alakjában észlelhetők. Az Ortheziidae család egyes tagjai szemének töve kúp alakban megnyúlt (2. ábra: i) és szklerotizált. Néha a szemek teljesen hiányoznak (pl. Diaspididae). Vissza