Bizalom-Önbizalom 2.

Fülszöveg

Kedves Ti!

Volt idő, amikor a levélírás - a nagy távolságok, a távolban élő szerettekkel való kapcsolattartás okán - mindennapos elfoglaltság volt. De a levelet mindig egy kicsit önmagunknak is írjuk (lásd: Mikes Kelemen).
Olyakor pedig a naplóírásba menekültek nagy alkotók és egyszerű tizenévesek. Anna Frank híressé vált naplóját nem szánta másnak, csak önmagának. A kor keze van a dologban, hogy mára megrázó és megtisztító olvasmánya lett millióknak...
Mostanában nincs idő hosszabb levelek megírására. A képeslapok, a táviratok, a telefonálgatások korát éljük. A naplóírás szertartását és örömét is ellopta tőlünk a mindenen átvágtázó idő.
Mert kinek van ideje ma arra, hogy ne csak átgondolja, hanem le is írja a vele történeteket?! Pedig az önmagunkkal való szembenézésre is módot adnának a tegnap leírtak, és a holnap olvasottak...
A megszelídített, leírt szó segíthetne tisztázni, kik vagyunk, mit akarunk, mivé akarunk lenni. Talán nem is gondoljátok - Ti, akik levelet írtok nekünk, és Ti, akik nem írtok, csak ezeket a közzétett leveleket olvassátok -, hogy valójában önmagatoknak írtok. Önmagatoknak elsősorban, hiszen levélírás közben az ember maga-magával beszélget úgy, hogy egyszerre szeretné megérteni és megértetni magát.
Talán azért sem haszontalan ezeket a leveleket olvasni, mert mindenki a maga módján "válaszolhat" a levelekben leírtakra. A közzétett levelek talán nem csak azoknak segítenek megválaszolni a problémáikat, akik írták azokat, hanem azok is segítséget kapnak, akik olvassák. Ezek a levelek az "én" vallomásai. Olvassátok szeretettel és tisztelettel őket.
A Bizalom-Önbizalom magazin szerkesztői Vissza