Kantate/A mester

Előszó

Részlet:

Kantate
Regen Richard orgonaművész és komponista a passau-bécsi vonattal érkezett Budapestre és innen Pécs városa felé igyekezett. Regen magával hozta feleségét s a szőke, szenvedőarcú, halavány asszonyt két karjában vitte föl a vasúti kocsi lépcsőjén. Benn a fülkében váradtságtól és gondosságtól remegő kézzel sarokba ültette, helyét apró párnákkal puhára bélelte és megsímogatta az asszony arcát.
- Örülsz, hogy Magyarországba jöttünk? - kérdezte Regen. - Pécs bizonyára szelíd, jókedvű és hallgatag vidéki városka, a püspök nagyon dícsérte... egészséges levegő, tiszta forrásvíz és szőlőskertek a domboldalon... jó lesz?

A mester
Magassága 192 centiméter, vállainak szélessége, mint a bibliai Sámsoné, heraklesi ökleinek egy csapásával le tudta volna teríteni a nemeai oroszlánt, combja egy gladiátor erejét, feje egy óriási gyermek jámborságát, szíve egy imádkozó, bűnbánó, úrvacsorázó falusi asszonyság puhaságát, szeme egy szerelmes kislány naiv ábrándozását juttatta eszedbe, ha valaha találkoztál Dömötör Jánossal, a szobrásszal, az aranyérem és a párizsi Grand Prix tulajdonosával, a negyvenhétéves, őszbecsavarodott, orgonahangú és mosolygó bajuszú vén polgárral, aki a Zuglói-út egy fejedelmi pompával, klasszikus ízléssel és áhítatos stílustisztelettel megkomponált villájában lakott, magafaragta kariatidok által tartott fedél alatt, amelynek timpanonján az volt olvasható: Sors bona, nihil aliud. Vissza