Kárpáthy Zoltán I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Láttatok-e már új gazdát, ki az őseitől elhanyagolt örököt átvéve, erős akarattal, kedvvel, szorgalommal hozzáfog ismét elpusztult ősi telke helyreállításához? Épületet rak, cserjét irt, fákat ültet. Mint örül aztán, ha szorgalma, buzgó fáradsága nyomain meglátszanak az Isten áldó kezei, milyen örömmel mutogatja felépült kunyhóját, üres pinczécskéjét, melyhez a borteremtő vesszőt még most is ültetgeti; hogy dicsekszik kertje első virágjával, fája első gyümölcsével; milyen boldog, ha akad valakire, a ki meghallgatja ártatlan büszkeségét s megdicséri csirájában a vetést.
Emeletes házak, paloták urai szánó mosolygással tekintenek reá: «mit mutogatsz te nekünk, szegény bohó, nyomorult viskódon, elültetett seprűnyeleiden, miket kertnek nevezesz; mi lesz te belőled? előbb-utóbb meg kell szakadnod a munkában, le kell roskadnod a teher alatt, úgy sem éred végit; jobb volna, ha hozzá sem fognál, szegény bohó!»
Az pedig fárad, törekszik, szent türelemmel küzd az utókorért, Istennel szívében ülteti el a jobb jövők reményét, minden pillanatját munkára fordítja, s midőn hasztalan fáradt, midőn csalódás, tapasztalatlanság, rossz idők, Isten csapási hiúvá tették munkáját, - ismét újra kezdi." Vissza

Fülszöveg

Az Egy magyar nábob után, mely a tavalyi könyvnapon szinte újra éledt a közönség szeretetében, most folytatását, a Kárpáthy Zoltánt fogják szeretettel és elragadtatással üdvözölni a könyvnapi sátrakban az olvasók ezrei. A nagy mesternek ez a regénye kezdettől máig a legnépszerűbbek közé tartozott, közönség és irodalmi közvélemény benne látta Jókai géniuszának tökéletes megnyilatkozását. Kárpáthy Zoltán alakja úgy él valamennyiünk tudatában, mint a magyar ifjú ideálképe. Megvan benne mindaz, ami minden magyarok szemében a férfi-ember legszebb erénye, ő a megtestesítője a magyar fajta legnemesebb tulajdonságainak. Példakép minden idők magyar ifjúsága számára, az erkölcsi tisztaság, nemes hazafiság, hűség és okosság egy évszázadon átsugárzó fényforrása, a magyar Grál-lovag.
A kor, amelybe a költő beállította, nemzeti multunk egyik legdicsőbb korszaka, a reformkor, amely oly gazdagon termette a szellemileg és erkölcsileg kiemelkedő magyar férfiakat, az eszem és cselekvés hőseit, mint talán történelmünk egyetlen más korszaka sem. Ezeknek a hősi alakoknak egy része is elénkbe tűnik ebben a regényben, átlátszóan álcázva, köztük Széchenyi és Wesselényi. Az előbbit ott látjuk Kárpáthy Zoltán oldalán, mint apai jóbarátot, az utóbbi, mint az "árvízi hajós" lép elénk a nagy pesti árvíz jeleneteiben. Mai helyzetünkben az irodalom első feladatai közé tartozik táplálni a magyarság önmagában való hitét és ideálokat állítani a nemzet elé. Erre alkalmasabb könyvet keresve sem lehet találni, mint a Kárpáthy Zoltán. Akik valamikor fiatal korukban olvasták, azoknak szívében felelevenednek édes emlékei, akik most olvassák először, azok egész életükre szóló élménnyel lesznek gazdagabbak. Vissza