Találkozások, csavargások, töprengések

Fülszöveg

Ez a válogatás nem életmű, hanem tallózás több mint 35 év újságírói munkájából, jórészt az utolsó 15 évből. Soha nem tettem el egyetlen cikkemet sem, és nem hittem, hogy valaha ezeket valaki összegyűjti. Két mindenre elszánt, lelkes kolléganő, Mészáros Ferencné és Tamási Rita vállalta ezt a nagy munkát. Ők dolgoztak érte a legtöbbet. Köszönet nekik érte. Az ötlet egyébként Lengyel Jánosné, a Somogyi Hírlap főszerkesztő-helyetteséé és Nagy Jenőé, a lap nagyatádi irodájának vezetőjéé. A megyei közgyűlés elnöke, dr. Gyenesei István anyagilag támogatta a kötet megjelenését. Nekik is köszönet a baráti gesztusért.
Újságírói pályámon két ember volt meghatározó. Az egyik Jávori Béla, aki a Somogyi Néplap főszerkesztő-helyettese volt, amikor egy pályázatra nála jelentkeztem fölvételre. Az elbocsátó szép üzenetben az állt, hogy módom lett volna az újságírói kvalitásokat jobban bizonyítani egy felvételi találkozón. (Egy évvel később a munkatársa lettem, s összesen 27 évig dolgoztunk együtt.) Akkor határoztam el, hogy újságíró leszek. Előtte soha nem foglalkoztatott a szakma, sem az, hogy miként került a levelesládába az újság. Volt, elolvastam, de nem gondoltam, hogy ezt valakinek csinálni is kell. A másik meghatározó személyiség dr. Bayer József, az Axel Springer Magyarország ügyvezető igazgatója. Ő alapította Kaposváron a Somogyi Hírlapot 1990. április 25-én. Abban a kicsit lázas és bizalomhiányos légkörben úgy találkoztunk, mintha régi ismerősök lettünk volna, és olyan bizalommal volt irántam, amelyet csak közeli barátok érdemelnek ki. Egy betűt sem írtunk le megállapodásainkból, de mind a ketten hittük, hogy a másik pontosan azt teszi, amit ígért. Ennél többet aligha várhattunk akkor el egymástól. Az elmúlt tíz év alatt sok órányi beszélgetésünk aztán mindig vagy az újsággal kezdődött, vagy azzal ért véget. Mindig jó volt vele beszélgetni.
A kapcsolatunk azóta is olyan, mint a kezdet kezdetén: a telefon elég dokumentáció bármilyen döntéshez.
Abból a 60 esztendőből, amely ennek a válogatásnak az apropóját adta, 37 évet töltöttem el az újságírói pályán. 35-öt ugyanabban az épületben. Ott lettem gyakornok és főszerkesztő is. Azt mondják, a hűség nem érdem, mert egyoldalúvá teszi az embert.
Én másként gondolom.
Kercza Imre Vissza