Szrogh György

Előszó

Szrogh György neve - a szűkebb szakmai körökön kívül - az utóbbi évtizedben vált ismertté. Építésztervezői munkásságának húsz éve alatt sokféle feladatot kapott, és számtalan sikeres alkotással nyújtott térbeli keretet új társadalmunk minden élő folyamatához. Építészeti oeuvre-jében találunk lakóházat, bölcsődét, iskolát, orvosi rendelőt, szociális otthont, kiállítási pavilont, szakszervezeti székházat, mozit és művelődési házat. De tervezett kutatóintézetet, szállodát, sokféle rendeltetésű középületet. Alkotásai mindamellett, hogy megfelelnek funkciójuknak, korrekt szerkezeti megoldásúak, ezenkívül sajátos művészi többletet is találunk bennük: kiegyensúlyozott, de belső feszültséget tükröző, geometrikus tömegkompozíciói erős plasztikai hatást nyújtanak, ökonomikusak, környezetüket szerencsésen alakítják, s belső tartalmukat feltárva a humánum tiszteletét sugározzák.
Az építész életműve egy konkrét társadalom igényének, anyagi erejének tükre is. A minden feladatban feszülő - a funkcióból, a technikából és a körülményekből származó - belső ellentét feloldása a tervező egyik fő feladata. Ezt az igényt - egyéniségétől, tehetségétől függően - különböző módon elégíti ki. A megszületett alkotás tanúsítja, hogy a száraz "program-csontvázhoz" milyen humánus, szubjektív "testet-lelket" teremtett a művész: testet, tehát tömeget, formai kompozíciót, fény- és plasztikai hatásokkal gazdagítva; lelket, tehát - a hasznos szolgálaton túlmenően - a környezetre sugárzó belső tartalmat. E néhány kiragadott kritériumon kívül még sok egyéb meghatározó dönti el, hogy harmonikus, művészi alkotás született-e vagy csak hasznos technikai létesítmény. Vissza