Papi Lajos szobrászművész kiállítása

Előszó

Papi Lajos nem tűri a beskatulyázást. Rendkívül karakteres, sokszínű ember ember ő, és - szerencsénkre - a szobraival sincs ez másként. Megfaragta a keletről jött bikaerős ősöket, amilyen például Kötöny, a kunok egykori vezére. Kifaragta a szenvedésében is kemény férfit (Vazul), a ma is körülötte élők történelmi és természeti csapásokat átvészelő szívós erejét, a Nagykunság emberének meggyötört, ám konok, tiszteletet érdemlő képmását. Ez az életerővel, hirtelen felparázsló indulatokkal teli szobrászművész azonban alkotott játékos állatfigurákat, gyengéd szeretettel megformált gyermekportrékat, megihlette őt a női test varázslatos gazdagsága is...
Az a mi nagy nyereségünk, hogy nem csupán Papi Lajos, az ember tud mozdíthatatlanul konok, nyakas, avagy félelmetes dühös lenni, máskor felszabadultan hahotázni, kamaszos esetlenséggel, gyengéden simogatni, kétségbeesetten sírni, hanem Papi Lajos, a szobrász is. Így munkássága is változatos, ezernyi árnyalatot felvonultató, az emberi létezés teljességének egyfajta plasztikai tükre. Ezért lehet Papi Lajos hiteles műve az intellektuális fogantatású Chemizáció, a pogány, már-már brutális erőt sugárzó Kötöny, az édesapjáról készült szinte klasszikusan szép, realista portré, a puritán eszközökkel megfogalmazott Vazul, a játékos Süni, a Kecskefej, a végtelen gyengédséggel fába álmodott Madonna, és így lehet sajátosan papis a lenyűgöző mesterégbeli tudással megfaragott Ősállat, a bravurosan megalkotott Tavaszváró és a Kháron hajója... Vissza