Környezeti nevelés az óvodában

Előszó

A környezettel kapcsolatos mindennapi emberi viselkedések elemzése alapján meg kell állapítanunk, hogy a környezetkultúra területén Magyarország igen alacsony színvonalon van. Szemben például a skandináv országokkal, ahol az emberek gondolkodásától, a társadalom szellemiségétől igen távol áll a természet pusztítása, pl. a virágszedés, növénygyűjtés vagy az állatok befogása.
Nekünk még meg kell tanulnunk, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a természetben való viselkedés, a környezetünk élőlényeivel szemben tanúsított magatartás is része a társadalmi beilleszkedés folyamatának. Éppen ezért e viselkedési magatartás bizonyos alapelemei korai gyermekkorban alakíthatók ki. Ha ebben az időszakban elmulasztjuk ezt, akkor társadalmi szempontból hiányos személyiségjegyekkel bíró generációk nőnek fel. - Megközelítően ezt tapasztalhatjuk hazánkban ma, részint a mindennapok cselekvéseiben, részint az országos vagy akár a nemzetközi jelentőségű környezeti problémák intézése kapcsán.
A környezeti nevelés ügye igazán az 1970-es években volt időszerű. Ha az oktatáspolitika akkor kellő súllyal és felelősséggel vállalja ezt a feladatot, ma már egy felnőtt generáció gondolkodása felelne meg a korszerű környezeti világkép követelményeinek. Természetesen a környezeti nevelés és oktatás jelentősége ma sem kétséges, de időhátrányban vagyunk, s ezt ellensúlyozni csak rendszeres, hatékony munkával lehet.
A környezeti nevelés a kisgyermek születésekor veszi kezdetét a családban, majd szervezett keretek között folytatódik az óvodában. Munkánk az óvodában folyó környezeti nevelés céljait, feladatait ismerteti, a lehetőségeket és a módszereket igyekszik összefoglalni. Vissza