Mi az igazság?

Előszó

Mi az igazság?
Egy hideg tavaszi reggelen egy megkötözött embert hurcoltak a zsidók nagy lármával a római helytartó elé. A helytartó valószínűleg bosszankodott egy kissé, hogy már ilyen korán zavarják, de azután kiment az előcsarnokba. Megtanulta már ugyanis ennek a furcsa népnek különös szokásait és így tudta, hogy ma, az ő ünnepükön, nem jönnek be a tanácsházba, mert ezzel megfertőztetnék magukat. Amint az előcsarnokba lépett, és tekintete a vádlottra esett, szinte megdöbbenve állt meg. Annak a megkötözött, fehérruhás férfiúnak megjelenésében valami soha nem látott, tiszteletet parancsoló valami volt, az arca, a szemei királyi fönséget mutatta, s ugy állt ott az üvöltöző, dühöngő, szitkozódó tömeg közepén, mint egy trónjáról elhurcolt uralkodó. A helytartó meghallgatta a vádat. A főpapok és egyéb ordítozók zavaros előadásából végre megértette, hogy egy lázadó áll előtte. Ez az ember föllázadt a Mózes törvénye, a farizeusi hagyományok ellen, királynak mondja magát, országot akar alapítani, tehát veszedelmes nemcsak a saját népére, hanem a római császárra is, mert ha valaki királynak nevezi magát, akkor ez lázadás a császár ellen. A helytartó ezután a vádlottat magát hallgatja ki, kemény kérdéseket intéz hozzá, de nem talál semmi büntetendő cselekményt. A vádlott oly fölényesen, oly biztosan, de minden fennhéjázás nélkül felel meg minden kérdésre, hogy a helytartó nem mer fölötte pálcát törni. A különös férfiú egyetlen védekezése az, hogy ő az igazságot hirdette. Vissza