Szerzetesrendek az Alföldön

Előszó

A Nagy Magyar Alföld természetes társadalmi fejlődését, benne az egyházszervezetet, a szerzetesrendek életének alakulását megtörte és nagymértékben visszavetette a XVI. század közepétől a török hódítás, s a vele párhuzamosan tért nyerő reformáció. Nemcsak a békés termelőmunka és polgári lét lehetőségei váltak bizonytalanná, vagy szűntek meg teljesen és véglegesen, hanem szinte egyik napról a másikra eltűnt a középkori egyházszervezet, s váltak pusztítás áldozatává a szerzetesházak. A kisebbségbe és szórványba szorult katolikus alföldi lakosság lelki gondozását a missziós püspökök, a mozgékony bosnyák ferencesek mellett jóformán egyedül a szeged-alsóvárosi ferences kolostor atyáinak kellett felvállalni. S bár a katolikus egyházi élet újjászervezése a XVII. század végén, s a XVIII. században megtörtént, a területen jelentkező sajátos gondokkal még a XIX. század egyháza sem tudott megbírkózni, azokat sokáig fel sem ismerte. Változást az elmúlt századforduló hozott.

Az alföldi lelkipásztorkodás megújítása, ennek keretében a szerzetesrendek Alföldre költözése, a "magyar Afrika" misszionálása a századfordulón a felismert feladatok közé tartozott. A katolikus egyház szempontjából kétségkívül nagyon fontos volt, hogy a protestáns többségű vidékek és települések katolikus szórványairól gondoskodjon, részükre elvigye a katolikus hit, a katolikus vallásgyakorlás, s a katolikus szellemű művelődés lehetőségét. De legalább olyan fontos felismert feladat volt a hatalmas kiterjedésű alföldi tanyavilág lakoságának felkarolása. Az egyházi miszión túl, ez az emberek szociális és fizikai bajainak enyhítését is jelentette. Hiszen szinte ez alapján választódtak ki az Alföldre telepedő szerzetesrendek. Olyanok kerültek ide, akik gyermekneveléssel, tanítással, betegápolással, árvagondozással és szakképzéssel foglalkoztak. S milyen hatásos volt, vagy lehetett volna ez a folyamat, hiszen időben egybeesett a Klebelsberg-féle iskolai programmal, amely a kiépült tanyai és külvárosi iskolák hálóztán keresztül sokfelé a fizikai teret is megteremtette a szerzetesrendek működéséhez: a tanításhoz, a felnőttneveléshez, az ismeretterjesztéshez és a vasárnapi tanyai istentiszteletekhez. Vissza