Nánay Szilamér táguló univerzuma

Előszó

A közelmúltban az ötvenedik életévét betöltött Nánay Szilamér festőművész többévtizedes munkásságát bemutató album jelent meg. A pályakezdés reményteljes útjairól mindössze annyit jegyzünk meg, hogy az Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékének Gobelin- és Kárpittervező Szakát elvégezve az iskola Továbbképző Intézetében fejezte be tanulmányait 1980-ban, s ezt követően eredményesen, díjakkal is elismerve kamatoztatta szakmája műveléséből eredő tudását. Eközben a szövés, a gobelinkészítés gyakorlatából, általános elveiből kiindulva festőként is bemutatkozott több ízben munkáival. Művészi képességeinek nagy ívű kibontakozását szemlélteti a fenti kötet. Egyre szaporodó munkái tanúsága szerint azóta sem tette le az ecsetet, amit viszont - korábbi tevékenysége lényeges mozzanatait sem mellőzve - a jelen kiállításhoz készült katalóguskötet hivatott szemléltetni.
Művészként kezdettől fogva azok közé tartozott Nánay, akiket eredeti szakmájuk mellett a természettudományok, azok újabb eredményei is behatóan foglalkoztatnak. E sorok szerzőjéhez írt levelében meg is nevezi azt a két angol tudóst, akik egy-egy magyarul is megjelent munkájukkal befolyásolták a tudatos alkotói tevékenységhez - azon időben szokásos módon - elméleti hátteret is kereső-igénylő művészt. Az egyik szerző a munkáját, behízelgően, "szinte tudományos fantasztikus regénynek" nevező Richard Dawkins (Az önző gén, 1986., Gondolat), a másik, gondolatmenetét és okfejtéseit követve, Nánay festészetének verbálisan is megfogalmazható kibontakozásával szinkronban álló, azonos hullámhosszon lévő tudós szerző: P. W. Atkins (Teremtés, 1987., Gondolat). Azt a művész - félreértések elkerülése végett - hangsúlyozza is, amit festészetének futólagos szemrevételezése tanúsít is, nevezetesen azt, hogy mindkét szerző "főleg szemléletével" ragadta meg - s ez igen lényeges mozzanat - a valamilyen organikus rendszer teremtését vállaló művészt. Vissza