Előszó
Veronika estéje volt, szép, hideg, havas vasárnap este, februári farsang elején.
Rásó Károlyéknál gyűltek meg a vendégek, mert a vendégeknek minden vasárnap estére egybe kell gyűlni valahol,...
Tovább
Előszó
Veronika estéje volt, szép, hideg, havas vasárnap este, februári farsang elején.
Rásó Károlyéknál gyűltek meg a vendégek, mert a vendégeknek minden vasárnap estére egybe kell gyűlni valahol, kivált farsangban, mikor legfőbb ideje minden „vizittartozás" leszolgálásának.
Még hideg volt a szoba, mert karácsony óta nem fűtöttek a tágas, alacsony s modernné pingált első úri szobában s hideg volt a hangulat, mert csupa házaspár volt együtt s még a háziak is hiányoztak közülök. Az asszonyok nagykendőket kértek s jólesően burkolták be magukat.
- Te nem fázol, Mariska?
- Nem én, isten bizony nem, - nevetett föl s megmutatta szép fehér fogait a lány.
- Jézusom, rád se jó nézni abba a csepp nyári blúzba. Nem tudom, micsoda ostoba divat, télen igy öltözni, én bizony majd megfagyok, pedig meleg, bélelt téli ujjas van rajtam.
A másik asszony, a kövér Ujlakiné, nagyot nevetett is mindnyájan összébb húzódtak, mint a bárányok, hogy egymást melegítsék. A függőlámpa túlságosan világított, öt koronás körégő volt rajta s mindenki hunyorgatott az erős világosság miatt. Jobb a téli félhomályos este, a jó meleg, vastag, ételgőzzel telt kis szobákban, ahol mindjárt otthon van a vendég is.
Vissza