Budapesti hivatali útmutató

Előszó

A felszabadulás után, 1945. január végén a Központi Városházán nem akadt egyetlen ép szoba, ahol a Nemzeti Bizottság által akkor kinevezett új polgármester : CSORBA JÁNOS hozzáfoghatott a felépítés nagy munkájához.
Romokban hevert az új városháza, használhatatlanná váltak az elöljárósági épületek. Tisztviselő is alig akadt. Csak néhányan maradtak meg az egykori Károlykaszárnya erős, boltíves pincéiben és várták a felszabadulást. Mások, az ellenállási mozgalom vezetői, irányítói és résztvevői Sopron-Kőhidáról szivárogtak vissza, két frontot áttörve kockáztatták életüket, újra mások, akik katonaszökevényekként bújdostak a nyilas rémuralom idején, búvóhelyükről bukkantak elő.
Másfél esztendeje sincs és most már a főváros épületeinek jórésze újjáépítve, helyreállítva és kitatarozva szolgálatára áll a közönségnek, a hivatalos szobákban igyekvő, szorgos és lelkes tisztviselők dolgoznak. Itt vannak a régiek, megtisztultan azoktól, akik szolgálatába szegődtek a nemzetvesztő rendszernek és bűnös eltévelyedésükben vállalták, hogy a nép érdekeivel szemben igazgassák a közt. S itt vannak régi kollégáikkal vetélkedve ügybuzgalomban és lelkesedésükkel irányt szabóan az újak, akik műhelyekből, gyárakból, a termőföldről és magánhivatalok íróasztalai mellől érkeztek, hogy szolgálják Budapest közönségét.
A Budapesti Hivatali Útmutató, - ez a vaskos könyv- magában foglalja Budapest hivatalainak, üzemeinek, intézményeinek és közigazgatási szerveinek felsorolását. Maga ez a felsorolás is mutatja, hogy az újra millióssá vált főváros igazgatása mennyire szerteágazó. Az élet fejlődése, az autonómia kiteljesedése, a lakosság ellátásának hatósági feladatai kibővítették és továbbfejlesztették a feladatokat. Új hivatalok születtek és új intézmények létesítése vált szükségessé. A háború éppen úgy megkívánta meghatározott ügykörök ellátását, ahogy az ostrom után bekövetkezett nincstelenség hatósági jogkörbe utalt feladatokat, amelyeket eddig nem a hatóság intézett. Budapest, a modern és demokratikusan fejlődött nagyvárosok sorában, a községesítés gondolatát szolgálva, nem áll az utolsók között. Hivatalait és intézményeit nem a bürokrácia öncélúsága hívta életre, hanem a mindennapi élet kívánságainak kielégítése. A főváros adminisztrációja a bölcsőtől a sírig kíséri a polgárokat; nemcsak rovatokba sorolja őket, hanem valóban gondoskodva gondjukat viseli. Szülőotthonok berendezésével, csecsemőgondozással, óvodák, iskolák fenntartásával, lakások építése útján, élelmiszerek beszerzésével és kiosztásával, üzemeinek szolgáltatásaival igyekszik életét a hasonlíthatatlanul nehéz viszonyok között is elviselhetővé és könnyebbé tenni és élete végén temetkezési intézete révén adja meg a végső tisztességet. Vissza