Ezzé lett magyar hazátok

Előszó

Ez a könyv - amelynek megírására mindig is készültem - a magyar nemzeteszme és nacionalizmus történetéről szól. A magyar nemzeti kérdés a legösszetettebb és egyben a különböző politikai-intellektuális csoportok érzékenységét leginkább sértő témák egyike. Ráadásul e sokrétű és szövevényes kérdés megfejtését még az is hátráltatja, hogy a magyar nacionalizmus az elmúlt két évszázadban szinte kibogozhatatlanul összefonódott két önmagában is ágas-bogas problémával, nevezetesen a nemzetiségi kérdéssel és a hazai zsidóság történetével. Ezért talán nem véletlen, hogy miközben ennek a könyvnek a megírását hosszú éveken keresztül terveztem, akaratlanul is beleütköztem a zsidó-magyar együttélés szinte áttekinthetetlenül kusza, zavaros és máig fájdalmas dilemmákat felvető kérdésébe, alkalmasint mocsarába. Korábbi, A zsidókérdés Magyarországon címet viselő könyvem megírása nélkül tehát ez a munka aligha születhetett volna meg. Hogy mennyire ez a könyv járt már akkor is a fejemben, nos, azt jól mutatja, hogy bizonyos részeket már ott megírtam, s hiába akartam ezeket most újraírni, az akkorinál jobban, pontosabban ezúttal sem tudtam megfogalmazni mondandómat, legfeljebb csak a hosszadalmas szövegeket jelentősen lerövidíteni. Ügy tekintettem tehát előző munkámat, mint ennek a könyvnek előtanulmányát. Remélem, olvasóim nem neheztelnek meg rám túlságosan, ha már egyszer olvasott gondolatmenetbe vagy megfogalmazásba ütköznek. Ezek egyébként sem jelentős egyezések, hiszen a magyar nemzeteszme és nacionalizmus összehasonlíthatatlanul szélesebb és szerteágazóbb téma, mint a magyarországi zsidókérdés. Nem beszélve arról, hogy a magyar nemzeti kérdés és nacionalizmus kutatása talán kissé más megvilágításba, új és eltérő kontextusba helyezi az akkor mondottakat, de azt sem hallgathatom el, hogy új kutatásaim alapvetően nem változtatták meg felfogásomat. Ma is azt gondolom ugyanis, hogy a jól induló zsidó asszimiláció, a zsidó-magyar együttélés szükségszerűen bomlott fel, ami persze nem jelenti azt, hogy a szomorú vég, a tragikus végkifejlet is elkerülhetetlen volt. Hogy ez a sokkal inkább történeti folyamatleírás, mintsem normatív gondolat sokak identitásérzését sértette, sérthette, ezt megértem, sőt sajnálom, de egy valamirevaló történész nem írhat mást, mint ami számára az olvasottakból és a kutatásból kiderül, még ha ezzel bizonyos fájdalmas érzékenységeket szükségképpen sért is. Az egyéni és közösségi asszimiláció lehetőségei, nehézségei és korlátai kapcsán tehát fenntartom az ott mondottakat. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története semmivel sem kevésbé süppedékes, ingoványos terület, s ez legalább annyira sérthet bizonyos érzékenységeket, mint amaz. így alighanem az erről írtak sem fognak osztatlan örömet okozni minden olvasómnak, de ezúttal sem beleegyezésüket, hanem csupán az általam mondottak, érveim és gondolataim figyelmes meghallgatását kérem. A könyv megírásának négy-öt évvel ezelőtt néhány sikertelen kísérlet után rugaszkodtam neki ismét. Az első egy-két próbálkozás azért volt minden bizonnyal eredménytelen, mert legelőször egy olyan monográfiát terveztem, amely egyszerre akarta elmondani a történetet, értelmezni a legfontosabb szerzők ezzel kapcsolatos mondandóját, továbbá historiográfiát adni, azaz a kérdés másodlagos irodalmát kritikai szempontból feldolgozni, végül pedig az elmúlt egy-két évtized egyik legdivatosabb témájává előlépett nacionalizmuselméletekkel összevetni a magyar példát. Vissza