Az 1695. és 1696. évi hadjáratok és térképeik

Előszó

Bécs 1683. évi sikertelen török ostroma után az 1684 márciusában megalakult Szent Liga célul tűzte ki Magyarország teljes felszabadítását a török uralom alól. A szövetséges csapatok már 1686-ban jelentős sikereket értek el; felszabadult Buda, és sikerekkel folytatódtak a harcok. Így 1687-ben Lotharingiai Károly főparancsnok vezetésével a császári csapatok Nagyharsánynál arattak jelentős diadalt. 1688-ban Miksa Emánuel, az új főparancsnok foglalta el Belgrádot. 1689-ben Badeni Lajos fővezérletével a császáriak bevették Nist és Vidint. 1690-ben Köprülü Musztafa nagyvezír visszafoglalta Belgrádot. A következő évben Badeni Lajos Szalánkeménnél legyőzte a nagyvezírt, aki elesett e csatában. 1692-ben Heissler tábornok elfoglalta Váradot. 1693-ban sikertelenül ostromolták Belgrádot Eugen Croy tábornagy csapatai. Az 1697. évi zentai diadal után a szerémségi Karlócán 1699. január 24-én megkötött béke lezárta a felszabadító hadjáratok 15 éves időszakát.
Ezen küzdelmes időszakból tanulmányomban a testi erejéről és szerelmi viszonyairól elhíresült szász választófejedelem, I. Frigyes (Erős) Ágost által vezetett két magyarországi hadjáratot, az 1695. és az 1696. évit szeretném részletesebben ismertetni. Teszem ezt elsősorban azért, mert e hadműveletek közelebbről is érintették Makó környékét, hiszen helyszíneik a Tisza, a Maros és az erdélyi fejedelemség által határolt területek voltak. Másodsorban azért izgalmas e téma, mert a mind ez ideig megjelent munkákban egyáltalán nem, vagy csak igen vázlatosan taglalták az itt lezajlott eseményeket. Harmadsorban pedig azért különösen érdekes számomra ezen időszak, mert levéltári és könyvtári kutatásaim során Makó településtörténetének feltárása szempontjából igen nagy értékű és eddig még közzé nem tett térképekre (táborozási rajzokra) bukkantam, amelyek közül tizenkettőt e dolgozatban be is mutatok. Vissza