Akibe mindenki szerelmes

Előszó

Részlet a könyvből:

Charlott az Avus déli bejáratán át robogott Berlin felé. Mire az őr kirohant viskójából, már csak a poruktól prüszkölhetett. Holk kihajolt, hogy megmutassa magát s nagyokat integetett. Az őr csendes megadással nézett utánuk a messziségbe
Holk oroszlánfejéről le akart repülni a sapka.
- Dudálhatnál, Charlott!
- Tudom, nem vagyok mucsai!
A kompresszor kísérteties üvöltéssel figyelmeztetett mindenkit: „Vigyázzatok! Emberek! Vigyázzatok!" Már százzal mentek.
„Ha most valami butát mondok, - gondolta Holk, - akkor a fejéhez kap! Inkább hallgatok."
A hirdetőtáblák méteres betűi, mint villámok csapkodták az agyukat. Minden fa sziszegett és sivalkodott, de tiszta hangot nem adtak, mert folyton nyelték egymást a következők.
- Magamon kivül vagyok! - szólalt meg Charlott.
- Csak semmi beszélgetés, aranyom! Száztizet megyünk és itt sár van! Charlott mosolygó, fius arcát háromnegyed profilban mutatta Holknak a cowboy-kalap alatt. Természetesen ilyen arcú fiu nem létezik, csak a mi asszonyaink ilyenek manapság.
- Justus tönkrement! Majd meglátod, hogy ebből mi lesz!
- Azt hiszem, ez már téged nem igen érint!
- Újra férjhezmegyek hozzá!
- Rendben van, - felelt Holk. Beleegyezett. Ha egy szobában ülnek, hát elsirja magát, de százhúszat mentek. Nem a saját életért való aggódás keltette azt a furcsa érzést a gégéjében, mintha szénsavval lenne telitve. „Ha most felfordulunk, akkor hat cigánykereket vetek a levegőben, elvágódom, és egy fél perc múlva felkelek, ismerem magamat. De Charlott - mi történhet vele!" Kétségbeesve nyögdécselt:
- Csak menj hozzá! Hiszen van már vagy nyolc hónapja, hogy elváltál tőle!
- Azt hiszed, hogy én nyugodtan fogom nézni, hogy ő padlásszobában lakik és Marylandét sziv? Feleségül megyek hozzá! Vissza