Levéltári füzetek VI.

Előszó

Nyugat Európában a XIII. században jöttek létre a koldulórendek: a domonkos rend és a ferences rend. Az 1210-ben Assisi Szent Ferenc által alapított rend rohamosan terjeszkedett. Szegénységük dacára a tudományokat művelték és a művészetek terén is kiváló jeleseik voltak. Szigorú szegénységi szabályaik miatt később több ágra szakadt a rend, amelyek közt az irányítók a szabályt megtartók (observantes) lettek a XVI. század elejétől.
A ferences rend Magyarországon 1229-ben telepedett meg és 1238-ban már külön magyarországi rendtartomány működött. 1300 körül negyven kolostort számlált a rend az országban, de térhódításuk különösen a török hódoltság időszakában vált erőteljessé. Ugyanis a törökök megtűrték a szegényt, sőt aszkétikus, a mohamedán dervisek életmódjához hasonló kolduló rend tagjait. A szalvatóriánus csoport tartományában Gyöngyösön és Szegeden folyamatosan működtek kolostorok a XV. és XVI. században is. A XVII. században ezekhez kapcsolódott még a két rendház, Kecskeméten és Baján.
Kecskeméten a XVII. század első felében többnyire nem működött katolikus plébános, amelynek oka a lakosság protestáns hitre való áttérése, illetve a törökök részéről állandósuló nyomás lehetett. A kecskeméti katolikusok az egyházmegyétől, majd a nagyszombati jezsuitáktól kértek plébánost, de támogatást egyik helyről sem kaptak. Ezután a katolikus tanács a ferencesektől kért segítséget, akik 1644-ben megtelepedtek a városban és elvállalták a plébániai teendőket. Vissza