Hét kérdés

Előszó

Kortárs filozófiai írások... Első ránézésre talán csupán formális mozzanatok kapcsolják össze őket. Mind a hét írás megfogalmaz egy-egy kérdést - ezért a Hét kérdés mint főcím mintha a kérdés lenne az, mely ráirányítja figyelmünket az írás magvára, jóllehet a szerző nem ad egyenesben választ rá: inkább csak körüljárja a problémát. Első látásra az olvasó nemigen talál több közösét az írásokban. Mindegyikük, mind a hét, valami egészen másról szól, többségük mintha nem is akarna klasszikus értelemben vett filozófiai kérdéseket boncolgatni. Mégis az az érzése az olvasónak, hogy a kötet úgy, ahogy előtte fekszik, semmiképpen sem esetleges, nem a szerkesztő önkénye, nem is valamilyen alkalom hozta össze az írásokat: van valami belső kohéziójuk, a hét írás összetartozik. S nem is szabadna semmifajta nyolcadikat hozzájuk tenni. Mire az olvasó végigolvasta a szövegeket - magamról beszélek persze -, az a furcsa, örömteli, s mégis rejtélyes érzése támad, hogy a hét írás szinte csak így együtt létezik, egyik sem él hat testvére nélkül. Nem közös szülők gyermekei, de valaki örökbe fogadta őket, mert nem tudott nem engedni a közöttük fennálló vonzásnak, melynek mibenlétéről az örökbefogadónak legfeljebb sejtelmei vannak, nincsen közvetíthető tudása. E sorok írója persze tudja, hogy a hét szerző, a hét fiatal ember - vagy talán már nem is olyan fiatalok, csak az én öreg szememben azok? - tényleg filozófiai testvér. Vissza