Igazságszolgáltatásunk a céhek idejében

Előszó

Ha a céhek történeti kifejlődését vizsgáljuk, látjuk, hogy alakulásuk nálunk is, mint általában a külföldön, arra az időre esik, midőn a szabadság még csak egyes osztályoknak és közületeknek volt a tulajdona s a törvény előtti egyenlőség és jogegyenlőség Európában még ismeretlen fogalmak voltak.
Minden város, mint testület, nemesi jogokkal birt ugyan s valamint minden magyar nemes, mint a szent koronának tagja, részese volt az állami összes jogoknak, ugy a városnak minden polgára is részesült a város összességét illető jogokban, - de csak „intra muros" a város falain belül, azontúl előtte zárva volt a világ, más osztályokkal a szabad versenyt fel nem vehette. így fejlődött ki az akkori megyei nemességtől egészen eltérő gondolkozással biró osztály: a városi polgárság, amely az akkori társadalmi osztályok közt a legszigorúbb elzárkózottság képét mutatja, alárendelve az egyéneket az összesség akaratának.
Tudvalevő, hogy mennyire hátráltatta ennek a kornak a szelleme az egyesek szabad fejlődésének az emberrel vele született ős-jogát s mennyire megbénította a tehetségek versenyző képességét.
Minden rossz dolognak van egy jó oldala, ugy ennek a korszellemnek is. Tény az, hogy ez az elzárkózottság az erőket jobban egymásra utalta, mint ma s a szociális haladás legmerészebb hivének is el kell ismernie azt, hogy a városi polgárságnak ez a kérlelhetlen zárkózottsága egyik igen hatalmas gátja volt a tömegek elszegényedésének s ezzel a kóros szociális jelenséggel vele járó nagyobb erkölcsi sülyedésnek. Vissza