A csodaszer

Előszó

Részlet a könyvből:
KÉT FURCSA TUDÓS.
A tizenkilencedik század közepén kezdték szélesebb körben megismerni azokat a tudásokat, akik az élet minden megnyilvánulásával „természettudományos" alapon foglalkoztak. Az idéző-jelek közé fogott kettős szónak sokáig gúnyos értelme volt s maguk az illető tudósok is óvatosan kerülték az alkalmazását. Tudákosságot jelentett, amely minden emberéletet egy módszer kaptafájára huz.
A tudálékosnak nevezett tudósok közt persze sokan akadtak, akik többet érdemeltek volna a közönség és a sajtó guny sziporkáinál. Különösen mr. Bensington és Redwood tanár, a következő történet hősei. Az előbbi a Royal Society tagja és a kémikus-szövetség elnöke volt, az utóbbi pedig a londoni egyetemen a fiziológia professzora, akinek neve a viviszekció, az élve-boncolás ellenségeinek sürü támadásai révén került először forgalomba. És mind a ketten egész sereg akadémiai kitüntetést kaptak már kora ifjúságukban.
Különben szürke emberek voltak, mint a legtöbb tudós, Bensington alacsony termetű, kissé hajlott hátú és nagyon kopaszfejü ember volt. Aranyos szemüveget s - a tyúkszemei miatt - posztócsizmát viselt. Redwood külsejéről még ennyi mondanivalóm sincs: egészen mindennapos volt. Amig csodaszerüket föl nem fedezték, annyira egyszerű életet folytattak, hogy a legjobb akarattal sem lehet olyasmit följegyezni, ami az olvasót érdekelné. Vissza