Negyvenegy/Öregek

Fülszöveg

Részletek egy Marsall Lászlóval készült rádióinterjúból:

- Aki Marsall Lászlóval behatóbban akar megismerkedni, három verseskönyvét tanulmányozhatja. Az első címe Vízjelek, a másodiké Szerelem alfapont, a harmadiké: Portáncfigurák. Most az öregek felé fordultál. Miért?
- Talán azóta foglalkoztatnak az öregek, amióta kezét csókolomot köszönnek nekem a gyerekek. Azóta érzem azt, hogy nekem is be kell szállnom abba a hajóba nemsokára, amelyik az öregeket szállítja az időóceánon. Attól fogva elősorjáztak bennem azok az öregek, akikkel kapcsolatba kerültem, tanáraim voltak, vagy alkalmi ismerősök, vagy a történelem, a mitológia kivetülő és kimerevített árnyképei, nagy példái az öregkornak. Hirtelen elkezdett az egyik vers a másikhoz kapcsolódni...
- Az öregség foglalkoztat, vagy a halál?
- Mind a kettő. Az öregeket szánja az ember, mert az a korszak gyerekcentrikus korszak. Az öregek legjobb esetben úgy jönnek számításba, hogy jó az öreg a háznál; de legtöbb esetben teher a háznál, teher a társadalom számára is. Eltartottak. Nincsenek kialakult intézményeink, amelyek az öregekkel foglalkoznának. Egyfelől így. Másfelől: a világ elöregedőfélben van. Ezt tudjuk. Egyre sokasodik az öregek száma az elkövetkező évtizedekben, és elsősorban nem amiatt, hogy a halálozási arány csökken, hanem a születési arányszám, az csökken.
- Az utóbbi két-három esztendőben igen sok verset publikáltál. Azokban egy áradóan gazdag, eleven majdnem azt mondtam, pompázó természetben jelenik meg a halál, valamilyen nyers, kíméletlen, már-már ordításra kész fájdalom kíséretében.
- Valahogyan úgy érzi az ember, hogy az élet értéke a halálban, mint tükörben jelenik meg. Úgy, ahogyan Rilke beszélt erről több versében, hogy az ember saját halálával szemben áll, az állatnak csak veszte van. Az élet értékét az ember számára éppen a halál alapozzta meg. Fekete tükröt látsz, és abban színes tükröződést. Meg kellett tanulnom, mi az, hogy az ember elveszíti valaki legkedvesebb hozzátartozóját, s ezzel a halál sokkal közelebb kerül hozzá, mint a saját halála. Felhívja a figyelmet minden halállal összefüggőre. Többek közt előtérbe kerül az, amit Heidegger említ valahol, a gondoskodás, a lét pásztorlása. Egyébként az öregségnek-öregedésnek kultúrája van. Meg kell tanulni öregnek lenni, hogy az ember megkönnyíthesse életének ezt a korszakát, akkor személyiségében is erősebb lesz.
- Segíteni akarsz a versekkel?
- Esetleg, ha ezzel lehet. Nem tudom, hogy mit akarok, az embernek nincsenek szándékai, amikor verset ír. Jönnek, egyik a másik után, öregek - versek... Felvonul bennem az öreg nemzedék. Talán ez a felvonulás érdekel. Vissza