Kolozsvári lányok

Előszó

Részlet a könyvből:
Délután három óra volt. Bágyadt, álmos hangulat ülte meg a várost. Az utcák lassan elcsendesedtek, kiürültek. A kihalt főtéren csak néha kocogott végig egy-egy konflis - álmos kocsissal a bakon, mellette tartójában az ostorral.
A sarki kávéház terraszán csendesen feketéztek a vendégek. A jogászasztalnál együtt volt a rendes társaság - a fiúk lustán, únottan terpeszkedtek a székeken.
A Híd-utca felől két világosruhás lány közeledett. Karonfogva, összesímulva jöttek, a fehérruhásnak az arcát nem lehetett még kivenni, nagy kalap árnyékolta be, de a kisebbiket - a szőke Major Erzsikét rózsaszínű ruhájában azonnal megismerték a fiúk. A hangulat egyszerre megváltozott. Az álmosság kiröppent a szemekből. Várakozóan néztek a közeledő leányokra.
- Fogadjunk, hogy Szereday Blanka a másik, - mondta Kendeffy Pali a nyakkendőjét igazgatva - majdnem mindig együtt járnak. Ma különben felmegyek tenniszre hozzájuk.
- Remélem, kétfogatú kocsin mégy, mint Kovács Zoli szokott és előkelően megváratod a kocsit, míg egy szet-et lejátszol - nevetett Gyárfás Lali.
- Ilyen bolond már nem leszek, Szeredayéknál kitűnően el tudom tölteni az időmet.
A két lány majdnem félrefordított fejjel ment el a kávéház előtt, de a hangos "kezitcsókolom"-okra mégis mosolyogva bólintottak a fiúk felé.
- Gratulálunk! - lengette meg a kalapját Pali... Vissza