"Kiterítenek úgy is"/Ady pöre nem ért véget

Előszó

Részlet:
"Kiterítenek úgy is"
József Attila tragikus paradoxonai
..."metafizikai síkon" is élünk. Különben nem is élnénk.
Levél Vágó Mártának
A József Attilával foglalkozó szakirodalom újra meg újra visszatér két, a személyiség-lélektant is illető kérdéshez:
1. Mi vezetett a Balatonszárszón veszteglő szerelvény kerekei alá?
Egy kórélettani indítású folyamat sorsszerűsége-e, amelyről utolsó orvosa, Bak Róbert írja patográfiájában, hogy "az utolsó évben fokozatosan, majd véglegesen kifejlődött skrizofréniás elmezavar praediszpozíciós karakterbeli jellegzetességei és elszórtan jelentkező finomabb tünetei visszamenőleg, távolra követhetők", s hogy "a betegség lassan kúszik a sorsszerű útján?"
Vagy egy szociálpszichológiai indítású történéssor, amelynek beindítója a stigma volt, melyet orvosa sütött rá, amikor mindenkinek tudomására engedte jutni, akit illet és akit nem, hogy József Attila "bolond"?
Vagy József Attila autonóm választása, amelye egy nem autentikus léttel szegezi szembe a tettet?
2. Elválasztható-e egymástól ember és mű abból a szempontból, hogy melyiket érinti a tragikus történéssor és melyiket nem?
Néhány évvel ezelőtt egy, az első kérdéshez történt hozzászólásban társszerzőmmel együtt amellett érveltünk, hogy a megbélyegzés általában s így József Attila esetében is csak egy olyan háttéren fejtheti ki hatását, amelynek összetevői között némelyek éppolyan objektívek, mint egy fatális lefolyású kórélettani folyamat, mások éppolyan szubjektívek, mint egy autonóm morális döntés, csakhogy ezek is és azok is társadalmilag meghatározottak." Vissza