Valdens hősök

Előszó

Dr. Német Gábor a budapesti református gimnázium egyik legjelesebb tanára volt. Szenvedélyesen tanított; lelkét elégetve nevelt; a jóságnak, hűségnek és becsületességnek mintaképe volt. Hegyeket mozdító energiája, mellyel kötelességét teljesítette, lassanként felőrölte s egy hirtelen, tragikus összeomlás megdöbbentő robajával eltűnt szemünk elől. Még ma is dermedten nézünk utána, áldva tiszta nevét és kedves emlékezetét.
Ezek a lapok - de domini funere rapta - hosszú éveken át tartó egyetlen szórakozásának, élete pihenő óráinak eredményeit tartalmazzák. Hű baráti kezek, apró és felnőtt tanítványok meg nem szűnő kegyeletétől ihletve, mentik meg az irodalom számára.
Az egyetemes egyháztörténelem leghősiesebb nemzetségének: a vér és könny felekezetének legérdekesebb történelmi dokumentumát veszi itt az olvasó. Arnaud Henrik, valdensi pap írta meg üldözött népének visszavonulását Schweizból Piemontba, az Alpeseken át. Néhány hétre terjedő anabasis ez amely a legheroikusabb erőfeszítés sötét, de ragyogó dicsőségében viharzik el előttünk, mint egy óriási éposz fergetege. Csodáltuk Hannibált, ki átkélt az Alpeseken Napoleont, aki kétezer év múlva ezt a hadi tettet megismételte; de ezek katonák voltak, minőket alig látott a világ. Hogyne csodálnánk hát ezt a zsoltárt éneklő gyülekezetet, amely asszonyaival és gyermekeivel, hógörgetegeken, sziklautakon, örök havasok meredélyein mindennap ezer halállal viaskodva és ezer szenvedést viselve, megjárja ezt az utat egy lelkipásztor vezérlete alatt... Vissza