Folklór Archívum 1992/19

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az exemplum a folklorisztikai elemzés számára modellfogalom. Sok műfajt egyesítő narratív kategória, amelyben a hitszónokok eklektikus elveit és összeállító módszereit kiválóan tanulmányozhatjuk. Ebben a modellfogalomban a struktúraképző eszköz a valóságra irányult elvek csoportosító rendszerét mutatja. A szemléletes képek minták szerint alakultak ki a gyülekezetben. Itt szerephez jutott a logikus analógia, a barokk és reneszánsz varázseszköz, az irodalmi és művészi fortély és a hallgatóság elé helyezett allegorikus-tipológiai tükör.
Az exemplum fogalma
Cicero még úgy határozta meg az exemplumot, hogy az valamiféle erkölcsi szándékú, tanító jellegű indítvány. A fenti eszmefuttatásból kitűnik, hogy a jelenlegi nemzetközi folklórkutatás ezt a fogalmat az egyéntől való függetlenségének és függőségének dialektikájában szemléli. A például hozott irodalmi műfajban ugyanis a formális hatás mellett megmutatkozott ugyanannak a tartalomnak megváltoztatott szerepe és átalakított működése. A sokszerepű modellfogalom tartalmilag és funkcionális szempontból megkülönböztetendő. Nyelvi törekvése, a tanítás mellett összefüggéseiben észrevehető az exemplum társadalmasítása, szerkezetének változásfolyamata és apró részecskéinek elbeszélésbiológiája. A példának kiszemelt „illusztratív történet" felhasználását befolyásolta a közösségi valóság és valóságfelfogás. Ez pedig hatott az exemplum két elemének, az elméleti megállapításnak és a gyakorlati bizonyítéknak egymásutánjára.
Az exemplum helye az igehirdetésben
Az exemplum a „hasonlóan megtörtént esemény" megjelenítésével ismertette, szemléletessé tette és magyarázta az általános tanítást. A „múltban megtörtént esemény" bizonyításul szolgált. A valóságra irányult elbeszélésnek saját elvek által megszabott feldolgozási rendszere volt. A valóság képeit finoman igazította ki a mintákban rejlő, tudat alatti szándék.
Az exemplumok vizsgálatában elkerülhetetlen, hogy figyelembe ne vennénk a humanista és barokk szelekció technikáját. A prédikátorok tanító-oktató-erkölcsnevelő törekvései hatottak a példák kiválasztásában vagy a szentbeszédekbe fűzött nyelvi illusztrációk kezelésében.
A protestáns igehirdetés részben a történelem sajátos függvényeként jelent meg. Folyamatában néhány korszak igen határozottan elkülöníthető. Már a reformáció kezdetén sem volt uniformizált a prédikálás módja." Vissza