A soanai eretnek

Előszó

Részlet a könyvből:

Utazók vagy Meadrisioból indulhatnak a Monte Generoso csucsára vagy pedig Capolagoból a fogaskereküvel; végül melideből Soanan keresztül, mely a legfárasztóbb ut. AZ egész vidék tessinhez, egy svájci kantonhoz tartozik, melynek lakossága olasz.
Nagy magasságban hegymászók gyakorta bukkantak egy pápaszemes kecskepásztor alakjára, kinek külseje különben is feltünő volt. Arca, barnára cserzett bőre dacára, elárulta a tanult embert. keresztelő János bronzszobrához, Donatellonak a sienai dómban lévő müvéhez hasonlitott. Haja sötét volt s gyürükben omlott barna vállaira. Ruházata kecskebőrből állott.
Az alpesi vezetők már nevettek, ha idegenek csapata jutott közelébe ennek az embernek. Gyakran, hogyha meglátták a turisták, illetlen kiabálásba vagy hangos évődésbe törtek ki: azt hitték, hogy a látvány különös volta feljogositja rá őket. A pásztor nem törődött velük. Még csak a fejét se mozdította.
Mintha minden alpesi vezető jóba lett volna vele. Sokszor átmásztak hozzá s bizalmas beszélgetésbe ereszkedtek. Ha visszajöttek s az idegenek kérdeztők, micsoda furcsa szent lehet ez az ember, rendesen mindaddig titkolóztak, mig elvesztették szem elől. Azok az utazók azonban, kikben még azután is ébren maradt a kiváncsiság, megtudták, hogy ennek az embernek sötét multja van s hogy a "soanai eretnek", ahogyan a nép szája illeti, babonás félelemmel párosult tiszteletben áll. Vissza