Előszó
1. Üdvözülni annyit jelent, mint a mennyországba jutni. Az
üdvösség tehát az örök boldogságot, az ember végső boldogságát
jelenti.
Ámde a Szentírás az üdvösség szóval nemcsak a földi élet
utáni megdicsőülést jelzi, hanem azt az átalakulást, amelyet
Isten kegyelme már ezen a földön előidéz a hívő emberben.
Ezért a katolikus keresztény a megváltásnak már itt a földön
jelentkező hatását: a megszentelődést, az Isten szerinti életet -
és ennek az életnek a másvilágon bekövetkező kiteljesedését:
az örök boldogságot, nem két különálló dolognak, hanem egy
összefüggő életnek tekinti, és üdvösségnek hívja.
Az üdvösség tehát Isten élete bennünk, amelyben a Jézus
Krisztusban való hit, a szeretet és a kegyelem által részesülünk.
2. Üdvösségünk történetébe mindaz beletartozik, ami Isten
örök tervei szerint az emberek üdvözítése érdekében történt.
Az üdvösség történetének központja Krisztus. A keresztény hit
szíveközepe az a tény, hogy Isten ember lett; hogy az a Jézus,
aki a júdeai Betlehemben született és akit Poncius Pilátus alatt
keresztre feszítettek: Istenember. Krisztus köré összpontosul minden. Krisztus személyéből fény árad nemcsak azokra a dolgokra,
eseményekre és igazságokra, amelyek tőle származnak, hanem
azokra is, amelyek az Ö eljövetele előtt történtek. Az Atya mindent Érte hozott létre. Krisztus a teremtés szíve, amelyből fény,
élet és mozgás árad Isten látható és láthatatlan világára. Az
embert is azért alkotta az Isten, hogy Ö is ember lehessen Jézus
Krisztusban.
Vissza