Jókai és a nemzetiségek

Előszó

A Jókai-irodalom - rendkívüli gazdagsága mellett - mindmáig adós az író nemzetiségpolitikai nézeteinek s ilyen jellegű közéleti tevékenységének átfogó vizsgálatával. A század elején és a két világháború között napvilágot látott néhány tanulmány, amelyek Jókainak a hazai németségről, a zsidóságról, a románságról vallott felfogását elemzik, de ezek - céljaiknak megfelelően - az író szemléletének csak egy-egy részletét világítják meg. Az 1925-ös centenariumhoz kapcsolódik a Politikai beszédek kiadása Takáts Sándornak a politikus Jókairól szóló terjedelmes tanulmányával. A szerző nagy tényanyagra támaszkodva részletesen tárgyalja Jókai országgyűlési szerepléseit, de a nemzetiségi tárgyú felszólalásokat nem méltatja figyelemre.
A felszabadulás után megindult marxista Jókai-kutatást az író politikai gondolkodása mindenek előtt a művészi pálya változásainak, a szépirodalmi alkotásokban tükröződő hatásának szempontjából érdekelte, s ebben a megközelítésben a nemzetiségi szempont szükségképpen háttérbe szorult. A kritikai sorozatban eddig megjelent regények jegyzetanyaga tartalmaz ugyan nemzetiségi vonatkozású utalásokat, tárgyi magyarázatokat, de a dolog természeténél fogva ezeknek sem rendeltetése a teljes áttekintés, s még kevésbé az összefüggések elemzése. A nemzetiségpolitikus Jókaira és tevékenységének a szomszédos népeknél keltett visszhangjára leginkább Kemény G. Gábor kapcsolattörténeti munkái irányítják a figyelmet, s hasznos szempontokat adnak a téma megközelítéséhez. Vissza