Hitünk énekei

Előszó

Első magyarországi gyülekezeteink tagsága néhány évig azokat az énekeket énekelte, melyeket a protestáns énekeskönyvekből megtanult. Énekeskönyvünk első kiadása a századforduló idejére esik s 100 éneket tartalmaz. A bővített második kiadás 300 énekkel 1909-ben; a harmadik bővített kiadás pedig 512 énekkel és hangjegyekkel 1918-ban jelent meg. E könyv alapján készült a hangjegynélküli újabb - negyedik - kiadás, és néhány utánnyomás.
Énekeskönyvünk jelenlegi sajtó alá rendezését egyrészt az tette szükségessé, hogy a második világháború évei alatt és az azt követő esztendőkben énekeskönyvkészletünk elfogyott, illetve az új lenyomathoz szükséges matricákkal együtt megsemmisült. Másrészt figyelembe kellett vennünk, hogy világviszonylatban az egyházi éneklés nagy fejlődésen, megújuláson ment át. Ezek alapján az Egyháztanács 1946-ban, Murányi R. Árpád okleveles egyházkarnagy kezdeményezésére, elhatározta énekeskönyvünk átdolgozását és kiadását. Régi könyvünk anyagának selejtezését egy nagyobb munkaközösség végezte. A megmaradt anyag kijavításával, felújításával és új énekekkel való kibővítésével már csak a szűkebb körű Énekügyi Bizottság foglalkozott. Az énekanyag kiválasztásakor, egyházunk és a hazai protestáns egyházak rég bevált gyakorlatának megfelelően, a hazai énekkincs mellett helyet kapott a meghonosodott idegen is.
A dallamok sok esetben eltorzultak az idők folyamán. Új kiadásunkban, az eredeti vagy az általában elfogadott és használt dallam és ritmusalakhoz tértünk vissza. A szövegek kiválogatásakor és elkészítésekor arra törekedtünk, hogy lehetőleg annyi versszakot adjunk közre, amennyi az eredeti könyvekben található. Ezért könyvünkben az eddigi kiadásoktól eltérően, néhány ének igen hosszú; de ebben a formájában nemcsak éneklésre alkalmas, hanem olvasmányos is. Énekeskönyvünk egységes képe szempontjából régi énekeink szövegeit is átdolgoztuk. A fordítások elkészítésekor szöveghűségre, énekelhetőségre és világos stílusra igyekeztünk. Olykor azonban lemondtunk a szöveghűségről az énekelhetőség javára. Irodalmi értékű magyar szövegeinket - egy-két szórendcserétől és a mai írásmód alkalmazásától eltekintve - nem javítottuk. Az énekek harmonizálásában eltértünk az eddigi formától, a kórusletéttől. Könyvünk az egyszólamú gyülekezeti éneklés szolgálatában áll. Vissza