Ötvösiparosok kézikönyve

Előszó

Az ipartörvény életbelépte óta huszonöt év telt el. Ezóta állanak fenn a szervezett iparostanonciskolák. A kísérletezés, alapvetés dicséretes munkáján túl vagyunk. Most kell következnie a fejlesztésnek. Ezt pedig az által érhetjük el, ha iskoláinkban a szakoktatást alkalmazzuk. A székesfővárosnak ezen a téren elül kell járnia. Az ő példáján fognak felbuzdulni a vidéki iskolák százai.
A nagyérdemű tanács megadja erre a módot az által, hogy támogatja a szakirányú iskolai könyvek kiadását. Készséggel vállalkoztam a szerkesztésre, mert hosszú évek tapasztalatai folytán tudom, hogy mely iparágból mit kell tárgyaltatni iskoláinkban.
Hangsúlyozom azt, hogy ezek a könyvek csak kiegészítői a már használatban levő általános irányú olvasókönyveknek.
Ezekből a különleges iparágak tanulói megtanulhatják mindazt, ami speciális mesterségükhöz tartozik. Az általános ismereteket tárgyazó olvasókönyvekből pedig megtanulják mindazt, amire minden iparosnak mint embernek és mint honpolgárnak szüksége van.
A szakirányú füzetek egyelőre a következő iparágak részére készülnek: Vas és fémiparra, építőiparra, ruházati iparra, bőriparra, faiparra, műszerészetre, ékszerész és ötvös iparra, díszítő iparra.
A könyveket mind szakférfiak írják, akik nemcsak az illető iparágban járatosak, hanem az ipariskolákban is otthonosak.
Ámbár kezdeményezés számba megy ez a vállalkozás, mégis hiszem, tudom, hogy hasznos szolgálatára lesz szakirányú oktatásügyünknek.
Végül még megjegyzem, hogy egy szakirányú könyv sincs osztályok szerint tagolva. A közreadandó részletes utasítások figyelembe vételével a tanító könnyen kiválogathatja ezekből a könyvekből, hogy melyik osztályban mit tárgyaljon. Különösen pedig hangsúlyozom, hogy ezek a kis füzetek csak rövid útmutatások: a tanítónak forrásmunkákat kell szorgalmasan tanulmányoznia, hogy ezekhez az olvasmányokhoz a bővebb magyarázatokat helyesen megadhassa.
Budapesten, 1909. év március havában.
Mártonfy Márton főigazgató, szerkesztő Vissza