A régi Bécs

Előszó

Részlet a könyvből:
A VALCER SZÜLETÉSE.
Az osztrák nemesi kaszt uralkodott a nép felett, közötte élt, de patriarkális viszony volt köztük. A kultúrtörténelem lerögzíti, hogy az osztrák Habsburgok mind jobban eltávolodnak a merev spanyol ceremóniától. Mária Terézia császárnő és fia. II. József császár, már nem távoli, idegen isten a nép számára, már nem az a merev szertartásos uralkodó, mint V. Károly császár, aki Madridból az egész világot kormányozza. Az osztrák Habsburgok barátságosak, egyszerűek, majdnem polgáriak. Humort mutatnak, vagy legalább is színlelik a humort. Megbecsülik a népi szokásokat, vagy úgy tesznek, mintha megbecsülnék őket.
Példájuk hat a nemességre, az is leereszkedő és megértő, jószívet színlel. A nemesség utánozza a polgárságot. A városi gazdagok jórészt polgárok. És a szegények óriási tömege, amely mint más nagyvárosokban, Bécsben is él? Nem érzi magát olyan elárultnak, nem veszítette úgy el az emberi méltóságát, nem aláztatott mint Párisban. Egy államban, amelynek földbirtoka jórészt nemesi latifundiumokból áll, természetesen meg nem oldott társadalmi kérdésekkel találkozunk. De ezek a kérdések nem éleződnek ki olyan borzalmasan. A szörnyű ellentét: a gyémánttól ragyogó nemesek és az üvöltő rongyoshad, melyet a párisi utca mutat, nem látható Bécsben. Rövid összefoglalásként mondhatjuk: a 18. századbeli bécsi nemesség ugyanaz a nemesség volt, amelynek Haydn és Mozart komponált. Ez a nemesség gazdag, de nem fitogtatja arcátlanul gazdagságát. És a nép nem volt olyan szegény, mint Párisban. Vissza

Fülszöveg

H. E. JACOB A RÉGI BÉCS JOHANN STRAUSS REGÉNYES ÉLETE
Ez a kultúrtörténeti mű a Strauss művészcsalád csodálatos époszát meséli el: Az idősebb és az ifjabb Johann Strauss alkotó életét, a nagy Johann Strauss fivéreinek, Józsefnek és Eduardnak sorsát. Az apa 1819-ben szerepel először. Az utolsó fiú 1917-ben hal meg. Ez a lángeszű család egy évszázadig uralkodott a «könnyű formák» zenéje felett és kiterjesztette uralmát az egész világra. Ám ezek a formák, amelyekre a világ táncolt, szorosan összekapcsolódnak a kor kulturális és politikai tartalmával. A szórakozás csodálatos világában, a történelmi személyiségek népvándorlását látjuk. Háborúk, forradalmak, nagy tőzsdei krízisek, politikai szerződések váltják fel egymást. A Donau-valcer 1867-ben kirobbanó sikerét Ausztria, Poroszország és Franciaország ellenséges beállítottsága magyarázza. Százesztendős valcerek csendülnek vissza. A «Denevér» drámai cselekménye, a Radetzky-induló lüktető ritmusa kötőjelekből szólanak hozzánk. A könyv a fölhabzó kor bájos bizonyítéka.
Látjuk a tizennyolcadik század, a rokokó kecses menüettjét, ami a szerelemre való felhívást jelképezte. Halljuk Mozart csodálatos muzsikáját. Jön Napoleon, a császárság. A forradalom körbenforgó táncát: a carmagnolet felváltja a quadrille, a négyes, az elpolgáriasodott spanyol tánc. Ámde Bécsben tovább lejtenek, szédülten forognak a párok. A régi népi táncból megszületett a valcer. Valóságos táncőrület tört ki Bécsen, ezen az ősi városon, mely még ösztönösen emlékszik a hajdani pogány bachanáliákra. Napoleont megverik, Bécsben összeül a kongresszus és táncol. A bécsi valcer és mestere és zeneszerzője, az idősebbik Johann Strauss világfogalom lesz. Eljut Párisba a polgárkirály, Lajos Fülöp udvarába. A fiatal Viktória királynő koronázási valcerét komponálja. Fia, a fiatalabbik, a nagy Johann Strauss apja lángeszének méltó utódja. Megismerjük a Jókai regénye után készült «Cigánybáró» megszületését és Johann Strauss szentpétervári nagy sikereit. A kor minden zenei nagysága felelevenedik a könyvben. Az egész tizenkilencedik század minden megkapó eseményével és nagy embereivel visszatükröződik a Strauss művész-család lebilincselő, bájos, eredeti, az átlag életrajzirodalomból magasan kiemelkedő, magyar vonatkozásaiban is feltétlenül érdekes történetében. Hű tükre az örökre elmerült, elveszett régi Bécsnek.
BEREND MIKLÓSNÉ FORDÍTÁSA Vissza