Dévoler

Előszó

"Dévoler." "Dévoler"? Mit jelent ez?
Talán éppen az A kérdés, hogy mi...? Mi egy kortárs képzőművészeti kiállítás 2002-ben? És mi a kortárs képzőművészet, illetve mi maga a művészet? De erről van-e szó?
A "Dévoler" biztosan nem ad feleletet ezekre a kérdésekre, és még a felkínált válaszlehetőségeket is jól összezavarja. Miközben megérint, szórakoztat, megbotránkoztat, és érzelmileg felkavar, a kiállítás azt bizonyítja, hogy a művészet maga az élet: néha tintából, alumíniumból vagy funérlemezből álló hétköznapi élet, máskor aranytól, drágakőtől és szappanbuborékoktól csillogó, vagy éppen a filmvásznon, a tévében és a plexiüveg alatt megjelenő. Ez az invenciókkal teli élet arra vállalkozik, hogy legyeket és húsevő növényeket zár műanyag üvegekbe, "erekciót hímez" vékony fehér lepedőre, átalakít egy kifakult farmert, vagy felállítja a köztársasági őrezred egy lovasát díszegyenruhában. Lehet, hogy ez csak egy akadályverseny? Vagy egyszerűen csak egy játék, amelyet úgy hatvan, a negyvenes éveiben járó, európai, amerikai, afrikai és japán művész űz velünk? Talán még A Kérdésre is választ kapunk: ...az, hogy mosolyogva álljuk a decemberi jeges szelet a Hősök terén a kiállítás után!
Befejezésül a Budapesti Francia Intézet egy mély levegőt vesz, hogy elfújja a gyertyákat a Frac 20 éves születésnapi tortáján. Az intézet régóta együttműködik ezekkel a meglepetések tárházát jelentő intézményekkel, amelyeket a francia Kulturális Minisztérium és a Regionális Tanácsok hoztak létre. Vissza