Siratóének

Fülszöveg

Hosszabb idézettel kell kezdenem.
"Nemrégiben egy budapesti levél került a kezembe. Idős asszony írta, hetven év körüli, és arról számolt be benne, miként sikerült túlélnie - csodák hosszú során át - Magyarország német megszállását, amit utóbb a nyilas puccs követett, az előre eltökélt, egyedi gyilkosságokat és az általános öldöklést. Leírja pária-létét a legiszonyúbb körülmények között, a csillagos házban, a gettóban, bújkálás közben, menekülés közben és végül az ostrom alatt a pincében.
»Nincs olyan magyar zsidó család - írta a hölgy -, amely ne gyászolná egy vagy több tagját; nincs olyan magyar zsidó, aki ne veszítette volna el egy vagy több rokonát a Gestapo vagy a vérszomjas nyilas horda keze által.«
Mélyen megrázott ez a mondat, mert tökéletesen leírta azt a kollektív tragédiát, ami a magyarországi zsidóság sorsa lett - és kis híján totális kipusztításához vezetett - abban a korszakban, amely a német megszállástól a magyar fasiszták hatalomra kerülésén át egészen a felszabadulás eljöveteléig tartott.
Mi, akik külföldön élünk, képtelenek vagyunk felfogni ezt a történelmi tragédiát a maga félelmetes kiterjedésében..."
Nemrégiben került csak az a könyv kezembe - The Tragedy of a People: Egy nép tragédiája -, amelynek előszavából fordítottam le ezt a néhány mondatot. A szerző F. K. monogrammal jelzi kilétét, számomra megfejthetetlenül. A könyv 1946-ban jelent meg Londonba, s e kezdő sorok olvastán az jutott eszembe, hogy ma, közel ötven évvel később, miután két nemzedék is felnőtt azóta, ideje volna megint elmondani, összefoglalni, amit e kollektív élményről tudunk. Vissza